Urunk színeváltozása
In Transfiguratione Domini
Krisztus színeváltozása vagy Urunk színeváltozása a kereszténységben Jézus Krisztus isteni dicsőségének hegyen történt megmutatkozása, amelyet a három szinoptikus evangélium és Péter második levele tanúsága kapcsol össze Péter, Jakab és János jelenlétével. A görög hagyományban a megnevezése metamorphószisz (μεταμόρφωσις), latinul transfiguratio; a magyar egyházi szóhasználatban a színeváltozás, a megdicsőülés és az Urunk színeváltozása alak egyaránt előfordul. Az eseményben a tanítványok Jézust ragyogó dicsőségben látják, mellette Mózes és Illés jelenik meg, majd felhőből hangzik el az Atya tanúságtétele: „Ez az én szeretett Fiam”.
A keresztény teológia a színeváltozást nem Jézus magánjellegű misztikus élményeként, hanem a tanítványoknak adott kinyilatkoztatásként értelmezi: a szenvedés és a kereszthalál előrejelzése után Jézus személyében felragyog az a dicsőség, amely a feltámadás és az eszkatologikus beteljesedés felől világítja meg küldetését. A jelenet ezért a kenózis és a dicsőség, a kereszt útja és a feltámadás fénye közti újszövetségi összefüggés egyik sűrű képe: Jézus nem a szenvedést megkerülve, hanem a Jeruzsálembe vezető úton mutatkozik meg dicsőségben. A keleti kereszténységben az ünnep a bizánci rítus tizenkét nagy ünnepe közé tartozik, a római katolikus naptárban augusztus 6-án szerepel. A nyugati egyházban az ünnep egyetemessé tétele III. Kallixtusz pápa nevéhez kapcsolódik, aki a nándorfehérvári diadal hírének római megérkezése után az augusztus 6-i dátumot az egész latin egyházra kiterjesztette.
Legközelebb
A szentmise olvasmányai
Minden évben
- Első olvasmány
- Dán 7,9-10. 13-14
- Válaszos zsoltár
- Zsolt 97,1-2. 5-6. 9
- Második olvasmány
- 2 Pt 1,16-19
- Evangélium előtti éneklés
- Mt 17,5
- Evangélium
- Mt 17,1-9