Te Deum
© Libreria Editrice Vaticana Forrás: vatican.va
A Te Deum laudamus... egy ókeresztény, valószínűleg 4. századi, hálaadó himnusz, amelynek szerzője ismeretlen. Magyarországon a római katolikus egyház használja.
Téged, Isten, dicsérünk
téged Úrnak ismerünk.
Téged, örök Atyaisten,
mind egész föld áld és tisztel,
téged minden szép angyalok,
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak
szüntelenül
magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy,
erősséges Szent Isten vagy.
Nagyságoddal telve ég s föld,
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura,
apostolok boldog kara,
dicséretes nagy próféták
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek
magasztalnak Tégedet.
Vall tégedet világszerte
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk téged,
s mérhetetlen nagy fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le,
Atya igaz Egyszülöttje;
és áldjuk veled
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten egyszülöttje,
király vagy te mindörökre.
Mentésünkre
közénk szálltál,
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
mennyországod
megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket,
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk,
mi Megváltónk,
maradj vélünk.
Szentjeidhez végy föl égbe
az örökös dicsőségbe.
Szabadítsd meg,
Uram, néped,
Áldd meg a te örökséged,
Te kormányozd, te vigasztald,
mindörökké fölmagasztald.
Minden nap dicsérünk Téged,
szent nevedet
áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket,
és bocsásd meg vétkeinket.
Irgalmazz, Uram, irgalmazz,
híveidhez légy irgalmas.
Kegyes szemed legyen rajtunk,
Tebenned van bizoldalmunk.
Te vagy, Uram,
én reményem,
ne hagyj soha szégyent érnem.
Lásd még
- CCC 168
- Enchiridion Indulgentiarum conc. 26 § 1, 2°