Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Apostolok Cselekedetei 1

Az itteni kiadások e fejezet egyes versei között más-más tagmondatnál húzzák meg a határt, így egy hivatkozás a rossz mondat mellé kerülhet.

Bevezetés. Krisztus mennybemenetele. Az apostolok visszatérnek Jerusalembe, várandók a Szentlelket. Iskarioti Júdás helyébe Mátyás választatik apostolúl.

Első beszédem ugyan, oh Teofilus! mindazokról szólt, miket Jézus cselekedni és tanítani kezdett azon napig, melyen parancsot adván a Szentlélek által az apostoloknak, kiket választott, fölvéteték; kik előtt élőnek is mutatta magát az ő szenvedése után sok bizonyítás által, negyven nap alatt megjelenvén nekik, és szólván az Isten országáról. És együtt evén velök, megparancsolá nekik, hogy Jerusalemből el ne menjenek, hanem várják meg az Atya igéretét, melyet hallottatok (úgymond) az én számból. Mert János ugyan vízzel keresztelt, ti pedig Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni e nehány nap mulva. Annakokáért, a kik egybegyűltek vala, kérdék őt, mondván: Uram! vajjon ez időben állítod e vissza Izrael országát? Mondá pedig nekik: Nem tartozik hozzátok, tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya önhatalmában rendelt el; hanem venni fogjátok erejét a felülről rátok jövő Szentléleknek, és tanúim lesztek Jerusalemben s az egész Judeában és Szamariában, és mind a föld végeig. És a mint ezeket mondotta, szemök láttára fölemelkedék, és a felhő befogadá őt szemeik elől. És midőn nézték őt, az égbe menőt, ime két férfiú álla melléjök fehér ruhában, kik mondák is: Galileai férfiak! mit állotok, az égbe nézvén? Ez a Jézus, ki fölvétetett tőletek az égbe, úgy jő majd el, a mint láttátok őt az égbe menni. Akkor visszatérének Jerusalembe a hegyről, mely olajfák hegyének hivatik, mely Jerusalem mellett vagyon egy szombatnapi járó földre. És midőn bementek, egybegyűlének a felsőteremben, hol tartózkodnak vala Péter és János, Jakab és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, és Júdás, Jakab atyjafia. Ezek mindnyájan állhatatosak valának egyakarattal az imádságban az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával, és az ő atyjafiaival. Ama napokban fölkelvén Péter az atyafiak között, mondá, (vala pedig a sereg mindössze közel százhúsz embernyi): Atyámfiai, férfiak! be kell teljesedni az irásnak, melyet megjövendölt a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, ki vezérök volt azoknak, kik megfogták Jézust; ki közénk számláltatott, és részes volt ebben a szolgálatban. Ugyanez telket szerzett a gonoszság béréből, és felakasztván magát, ketté hasadt, és minden bele kiomlott. Ez tudva lőn mind a Jerusalemben lakók előtt, úgy hogy ama telek az ő nyelvökön Hakeldamának, azaz, vérteleknek neveztetett. Mert meg van irva a zsoltárok könyvében: Legyen puszta az ő lakhelyök, és ne legyen, ki abban lakjék. És: Az ő tisztségét más nyerje el. Szükség tehát e férfiak közől, kik velünk együtt voltak minden időben, mig közöttünk járt és kelt az Úr Jézus, elkezdvén János keresztelésétől mindazon napig, melyen fölvétetett mitőlünk, hogy tanúja legyen az ő feltámadásának mivelünk egy ezek közől. És előállitának kettőt, Józsefet, ki Barzabásnak hivatván, igaz köznevet viselt, és Mátyást. És imádkozván, mondák: Te, Uram! ki mindenek szivét ismered, mutasd meg, melyiket választottad e kettő közől, hogy elfoglalja e szolgálat és apostoli hivatal helyét, melyből vétke miatt kiesett Júdás, hogy maga helyére menjen. Azután sorsot vetének, és a sors Mátyásra esék, ki a tizenegy apostol közé számláltaték.

Idézi 201