Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Apostolok Cselekedetei 13

Saul és Barnabás a pogány tartományokba küldetnek, prédikálnak Ciprusban, hol a bűbájos Bar-Jézus vaksággal büntettetik, a proconsul, Szergius Paulus, pedig megtér. Saul (Pál) a zsinagógában tanít pizídiai Antiokiában, hol a zsidók ellenszegűlnek, de a pogányok közől többen hisznek

Valának pedig az antiokiai anyaszentegyházban próféták és tanítók, ezek között Barnabás és Simon, ki feketének hivatott, cirenei Lucius és Manahen, ki Heródes negyedes-fejedelemmel együtt neveltetett vala föl, és Saul. Midőn ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, mondá nekik a Szentlélek: Válaszszátok el nekem Sault és Barnabást a munkára, melyre őket híttam. Akkor böjtölvén és imádkozván, rájok tevék kezeiket; és elbocsáták őket. Ők tehát elküldetvén a Szentlélektől, Szeleuciába menének, és onnét Ciprusba evezének. És midőn Szalamisba jutottak, hirdeték Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban; velök vala pedig János is a szolgálatban. És eljárván az egész szigetet Páfusig, találának egy bűbájos, hamispróféta zsidóférfiút, kinek Bar-jézus vala neve. Ki a helytartóval, Szergius Pál, értelmes férfiuval vala. Ez Barnabást és Sault hiván, óhajtá hallani az Isten igéjét. De ellenök álla Elimas, a bűbájos, (mert ezt jelenti az ő neve), a helytartót el akarván a hitről téríteni. Saul pedig, ki Pál is, betelvén Szentlélekkel, rája tekinte, mondván: Oh minden csalárdsággal és minden álnoksággal teljes, ördög fia, minden igazság ellensége! nem szűnsz-e meg elfordítani az Úr igaz utait? És most ime az Úr keze terajtad, és vak leszesz, nem látván a napot egy ideig. És azonnal ráesék a homály és sötétség, és kerengvén, keres vala, ki neki kezét nyujtsa. Akkoron a helytartó látván a történt dolgot, hive, csodálkozván az Úr tanitmányán. És midőn hajón elindultak Páfusból Pál és a kik vele voltak, pamfíliai Pergébe érkezének. János pedig elmenvén tőlök, visszatére Jerusalembe. Azok pedig átmenvén Pergén, pizídiai Antiokiába jutának; és bemenvén a zsinagógába, szombatnapon, leülének. A törvény és próféták olvasása után pedig, hozzájok küldének a zsinagóga főbbjei, mondván: Atyánkfiai, férfiak! ha van valami intőbeszédetek a községhez, szóljatok. Fölkelvén pedig Pál, és kezével hallgatásra intvén, mondá: Izraeli férfiak, és kik félitek az Istent, halljátok! Az Izrael népének Istene választotta atyáinkat, és a népet fölmagasztalta, midőn Egyiptom földének lakosai valának, és hatalmas karjával onnan kihozta őket. És negyven esztendei ideig tűré az ő erkölcseiket a pusztában. És eltörölvén hét nemzetet Kánaán földén, sorssal osztá el nekik azok földét, mintegy négyszázötven esztendő mulva; és ezek után birákat ada nekik Sámuel prófétáig. Továbbá királyt kérének; és adá nekik az Isten Sault, Cis fiát, Benjamin nemzetségéből való férfiút, negyven esztendeig. De ezt elmozdítván, Dávidot támasztá nekik királylyá, kiről bizonyságot tévén, mondá: Találtam szivem szerint való férfiút, Jessze fiát, Dávidot, ki megcselekszi minden akaratomat. Ennek ivadékából támaszta Isten az igéret szerint Izraelnek üdvözítőt, Jézust, az ő eljövetele előtt hirdetvén János a bűnbánat keresztségét Izrael egész népének. Midőn pedig János bevégzé pályafutását, mondá: A kinek engem véltek, nem én vagyok az; de ime eljő utánam, kinek nem vagyok méltó, hogy lábsaruit megoldjam. Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és kik közöttetek az Istent félik, nektek küldetett ez üdvösség igéje. Mert Jerusalem lakosai és annak fejedelmei nem ismervén meg ezt, és a próféták szózatát, melyek minden szombaton olvastatnak, az ő elitélése által beteljesítették. És semmi, halálra méltó okot nem találván őbenne, kérék Pilátustól, hogy megöljék őt. És miután véghezvittek mindent, mi őfelőle irva volt, levévén a fáról, sírba tevék őt. De az Isten feltámasztá őt halottaiból harmadnapra; s ő több napig láttatott azoktól, kik vele együtt mentek vala fel Galileából Jerusalembe, kik mindeddig tanúi neki a nép előtt. Mi is azt az igéretet hirdetjük nektek, melyet atyáink nyertek; mert ezt az Isten teljesítette a mi fiainknak, föltámasztván Jézust, mint a második zsoltárban is írva vagyon: Fiam vagy te, én ma szültelek téged. Hogy pedig ő feltámasztatván halottaiból, többé vissza nem tér rothadásra, így mondotta meg: Nektek adom Dávid hű, szent (irgalmasságait). Azért másutt is mondja: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Mert Dávid, miután az ő idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt és atyáihoz tétetett, és rothadást látott; az pedig, kit Isten föltámasztott halottaiból, nem látott rothadást. Tudva legyen tehát előttetek, atyámfiai, férfiak! hogy ez által hirdettetik nektek a bűnbocsánat; és mindazoktól, mikből Mózes törvényében meg nem igazúlhattatok, a ki ebben hiszen, mind megigazúl. Vigyázzatok azért, hogy rátok ne jőjön az, mi megmondatott a próféták által: „Lássátok, ti megvetők! csodálkozzatok és veszszetek el, mert én egy dolgot cselekszem napjaitokban, oly dolgot, melyet nem fogtok elhinni, ha valaki beszéli nektek.“ Midőn pedig kimentek, kérék őket, hogy a következő szombaton fejtegessék nekik ez igéket. És miután eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók és istenfélő jövevények közől követék Pált és Barnabást; kik beszélvén, inték őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. A következő szombaton pedig majd az egész város összegyűle hallgatni az Isten igéjét. Látván pedig a zsidók a népsereget, eltelének irígységgel, és azoknak, miket Pál mondott, ellene mondának, káromkodván. Akkor Pál és Barnabás nagy bátran mondák: Nektek kell vala először hirdetnünk az Isten igéjét; de mivel azt megvetitek, és méltatlanoknak itélitek magatokat az örök életre: ime a pogányokhoz fordúlunk; mert úgy parancsolta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek téged, hogy üdvözítésre légy a föld végső határáig. Hallván pedig ezt a pogányok, örvendének, és dicsőiték az Úr igéjét, és hivének mindnyájan, a kik elrendelve valának az örök életre. Az Úr igéje pedig elhintetik vala az egész tartományban. De a zsidók fölizgaták az ajtatos és tisztes asszonyokat és a város előkelőit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határaikból. Azok pedig lerázván lábaik porát ellenök, Ikóniumba jövének. A tanítványok is eltelének örömmel és Szentlélekkel.

Idézi 79