Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Apostolok Cselekedetei 15

Vetekedés Antiokiában a mózesi törvény kötelezettsége iránt. Pál és Barnabás tanácsot kérnek az apostoloktól Jerusalemből. A jerusalemi egyházi gyülekezet. A határozat irásban küldöttek által jelentetik ki az antiokiabelieknek. Sz. Pál második téritőútja. Barnabás elválik Páltól.

Némelyek Judeából jövén, arra taníták az atyafiakat: Hogyha körűl nem metélkedtek Mózes törvénye szerint, nem üdvözűlhettek. Azért Pálnak és Barnabásnak nem csekély vetekedésök lévén azok ellen, elvégezék, hogy menjenek föl Pál és Barnabás és némely mások is közőlük az apostolokhoz és egyházi szolgákhoz Jerusalembe ezen kérdés miatt. Ezek tehát elkisértetvén az anyaszentegyháztól, átmenének Fenícián és Szamarián, elbeszélvén a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének mind az atyafiaknak. Mikor pedig Jerusalembe jutottak, szivesen fogadá őket az anyaszentegyház és az apostolok és vének, jelentvén nekik, mely nagy dolgot cselekedett az Isten ővelök. Felkelének pedig némelyek, kik a farizeusok eretnekségéből a hitre tértek, azt mondván: hogy azoknak körűl kell metéltetniök, és meg is kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét. És egybegyűlének az apostolok és vének, hogy e dologról végezzenek. Sok vitatkozás után pedig, fölkelvén Péter, mondá nekik: Atyámfiai, férfiak! ti tudjátok, hogy régidő óta az Isten miközőlünk (engem) választott, hogy az én szám által hallják a pogányok az evangéliom igéjét, és higyenek. És az Isten, ki a sziveket ismeri, bizonyságot tett, Szentlelket adván nekik, úgy mint nekünk is; És semmi különbséget nem tett közöttünk és közöttük, hit által megtisztítván az ő szivöket. Most tehát miért kisértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakára igát tegyetek, melyet sem atyáink, sem mi el nem viselhettünk? Sőt inkább hiszszük, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözűlünk mi, mint azok is. Csend vala pedig az egész sokaságban, és hallgaták Barnabást és Pált, kik elbeszélék mely nagy jeleket és csodákat tett Isten a pogányok között általok. És miután végig hallgatták, felszólala Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak! hallgassatok meg engem is. Simon elbeszélé, mimódon látogatta meg Isten először a pogányokat, hogy közőlük népet válaszszon az ő nevének. S ezzel egyeznek a próféták igéi, a mint írva vagyon: Ezekután visszatérek, és fölépítem Dávid hajlékát, mely leomlott, és annak romjait megújítom és helyreállítom, hogy keressék az Urat a többi emberek is és minden nemzetek, melyeken segitségűl hivatott az én nevem, úgymond az Úr, ki ezeket cselekszi. Tudva van öröktőlfogva az Úrnál az ő cselekedete. Azért én azt itélem, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közől az Istenhez térnek, hanem írjunk nekik: hogy tartóztassák meg magokat a bálványokkal való megfertőztetéstől és paráznaságtól, a megfojtottaktól és a vértől. Mert Mózesnek régi időktől vannak minden városban, kik őt hirdessék a zsinagógákban, hol minden szombaton olvastatik. Akkor tetszék az apostoloknak és véneknek az egész anyaszentegyházzal együtt, hogy férfiakat válaszszanak magok közől, és Antiokiába küldjék Pállal és Barnabással, tudniillik Júdást, ki Barzabásnak neveztetik, és Szílást, mint főembereket az atyafiak között, ez írást küldvén az ő kezeik által: Az apostolok, a vének és atyafiak, a pogányok közől való atyafiaknak, kik Antiokiában, Szíriában és Cilíciában vannak, üdvözletöket! Mivel hallottuk, hogy némelyek közőlünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, megtántorítván lelkeiteket, kiknek mi azt nem parancsoltuk; tetszett nekünk, egybegyűlteknek, férfiakat választani és hozzátok küldeni, a mi kedvelteinkkel, Barnabással és Pállal, oly emberekkel, kik életöket adták a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. Küldöttük tehát Júdást és Szílást, kik magok is ugyanezt elbeszélik nektek szóval. Mert tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi több terhet rátok ne rakjunk, hanem csak e szükségeseket: hogy megtartóztassátok magatokat a bálványoknak áldozottaktól, a vértől és a fojtottól és a paráznaságtól. Melyektől ha megőrzitek magatokat, jól teszitek. Legyetek egészségben! Azok tehát elbocsáttatván, lemenének Antiokiába, és egybegyüjtvén a sokaságot, átadák a levelet. Melyet mikor elolvastak, örvendének a vigasztaláson. Júdás pedig és Szílás, magok is próféták lévén, sok igével vigasztalák az atyafiakat, és megerősiték. Ott töltvén pedig valami kis időt, elbocsáttatának békeséggel az atyafiaktól azokhoz, kik küldötték vala őket. Tetszék azonban Szílásnak ott maradni; Júdás tehát egyedűl méne Jerusalembe. Pál pedig és Barnabás Antiokiában időzének, tanítván és hirdetvén több másokkal az Úr igéjét. Néhány nap múlva pedig mondá Pál Barnabásnak: Visszatérvén, látogassuk meg az atyafiakat mindazon városokban, hol az Úr igéjét hirdettük, mint vannak. Barnabás pedig el akará magával vinni Jánost is, ki Márknak neveztetik vala. Pál pedig kéré őt, hogy azt, ki eltávozott tőlök Pamfíliából, s nem volt útitársok a munkában, ne vigyék magokkal. Visszavonás lőn tehát ebből, úgy, hogy elválának egymástól, és Barnabás ugyan maga mellé vévén Márkot, Ciprusba eveze; Pál pedig Szílást választván, elméne, Isten oltalmába ajánltatván az atyafiaktól. Eljárá pedig Szíriát és Cilíciát, erősitvén az egyházakat, megparancsolván, hogy tartsák meg az apostolok és vének rendeléseit.

Idézi 109