Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Apostolok Cselekedetei 16

Pál magához veszi Timoteust, és megintetik a Szentlélektől, hogy Europába menjen. Lídia megtérése. Egy ördöngös megszabadíttatik a gonosztól. Pál és Szílás megostoroztatnak és börtönbe vettetnek. Bilincseik csodálatosan lehullanak, a börtönőr megtér. Ők elutaznak.

Eljuta pedig Derbébe és Lisztrába. És íme egy Timoteus nevű tanítvány vala ott, egy hivő zsidó asszony fia pogány atyától. Erről jó bizonyságot tőnek az atyafiak, kik Lisztrában és Ikóniumban valának. Ezt akará Pál, hogy vele menjen; és maga mellé vévén, körűlmetélé őt a zsidók miatt, kik ama helyeken valának; mert tudták mindnyájan, hogy atyja pogány volt. Midőn pedig eljárták a városokat, eléadák nekik, hogy tartsák meg a végzéseket, melyeket az apostolok és vének rendeltek, kik Jerusalemben valának. És a gyülekezetek erősödének a hitben, és számszerint is naponkint szaporodának. Általmenvén pedig Frígián és Galátzia tartományán, megtiltatának a Szentlélektől hirdetni Ásiában az Isten igéjét. Midőn pedig Mísziába jutottak, Bitíniába igyekeznek vala menni; de Jézus Lelke nem ereszté őket. Eljárván tehát Mísziát, lemenének Troásba. Itt látomás jelenék meg Pálnak éjjel: Egy macedoni férfiú magálla, és kéré őt, mondván: Jőj át Macedoniába, és légy segítségünkre. A mint ő a jelenést látta, azonnal igyekeztünk Macedoniába menni, bizonyosak lévén, hogy minket az Isten hivott, hogy nekik az evangéliomot hirdessük. Elevezvén tehát Troásból, egyenesen Szamotráciába jutottunk, és másnap Neápolisba, onnan Filippibe, mely Macedonia azon részének első gyarmat-városa. Ezen városban valánk nehány napig, együtt társalkodván. Egy szombatnapon pedig kimenénk a kapun kivűl a folyóvíz mellé, hol úgy látszott, imadsághely vala; és lelülvén szólánk az asszonyoknak, kik egybegyűltek vala. És egy Lídia nevű, bíborárus, Tiatira városából való, Istent tisztelő asszony hallgata ott, kinek az Úr megnyitá szivét, hogy figyeljen a Páltól mondottakra. Miután pedig megkereszteltetett ő és háza, könyörge, mondván: Ha engem az Úr hívei közől valónak itéltetek, jőjetek az én házamba, és maradjatok ott. És kényszeríte minket. Lőn pedig, midőn mi imádságra mentünk, hogy egy jóslelkű leányzó jöve elénk, ki nagy nyereséget szerze urainak jóslataival. Ez Pált és minket követvén, mondá: Ezen emberek a fölséges Isten szolgái, kik nektek az üdvösség útját hirdetik. Ezt pedig sok napon cselekszi vala. Pál tehát megúnván ezt, megfordúla és mondá a léleknek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne azon órában. Látván pedig annak urai, hogy elenyészett az ő nyereségök reménye, megfogván Pált és Szílást, a piaczra vivék a főemberekhez, és a bírák elé állítván őket, mondák: Ez emberek, zsidók lévén, megháborítják városunkat, és oly szokást hirdetnek, melyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekednünk, minthogy romaiak vagyunk. És a köznép ellenök összefuta, és a birák, leszaggattatván az ő köntösüket, parancsolák, hogy vesszőzzék meg őket. És miután sok ütést tettek rajtok, a tömlöczbe veték őket, megparancsolván az őrnek, hogy őket gondosan őrizze. Ki ily parancsot vévén, a belső tömlöczbe veté őket, és lábaikat kalodába szorítá. Éjfélkor pedig Pál és Szílás imádkozván, dicsérék az Istent, és hallgaták őket, kik a fogságban valának. Akkor hirtelen nagy földindúlás lőn, úgy, hogy megrendűlének a tömlöcz alapjai; és azonnal megnyilának minden ajtók, és mindnyájokról lehullának a bilincsek. Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és nyitva látván a tömlöcz ajtait, kivoná kardját, és meg akará magát ölni, azt vélvén, hogy a foglyok elszaladtak. De Pál nagy szóval kiálta, mondván: Semmi roszat ne tégy magadnak, mert mindnyájan itt vagyunk. És világot kérvén, beméne, és reszketve borúla Pál és Szílás lábaihoz. És kihozván őket, mondá: Uraim! mit kell cselekednem, hogy üdvözűljek? Ők pedig mondák: Higy az Úr Jézusban, és üdvözűlni fogsz te és házad. És az Úr igéjét hirdeték neki és mindazoknak, kik az ő házában valának. És fogván őket az éj azon óráján, megmosá sebeiket, és legottan megkeresztelteték ő és egész háza. És a maga házába vivén őket, asztalt teríte nekik, és örvende, hogy egész házával együtt híve lett Istennek. És miután megviradott, poroszlókat küldének a birák, mondván: Bocsásd el amaz embereket. A tömlöcztartó pedig megjelenté Pálnak ez igéket: Ide küldöttek a birák, hogy bocsássalak el; most tehát kimenvén, eredjetek békével. Pál azonban mondá nekik: Nyilván, törvénytelenűl megveretvén minket, romai embereket, tömlöczbe vetettek, és most alattomban küldenek el minket? Nem úgy; hanem jőjenek ide, és ők magok vezessenek ki minket. A poroszlók megjelenték ez igéket a biráknak; kik megfélemlének, hallván, hogy azok romaiak. És eljövén, megköveték őket, és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból. Kilépvén tehát a tömlöczből, bemenének Lídiához. És látván az atyafiakat, vigasztalák őket, és útra kelének.

Idézi 43