Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Apostolok Cselekedetei 17

Pál Tesszalonikába megyen. A zsidók fellázitják a népet ellene. Ő Bereába vonul, de zsidók ott is üldözik őt. Athenébe megyen és prédikál az areopag előtt.

Miután pedig eljárták Amfipolist és Apolloniát, jövének Tesszalonikába, hol a zsidóknak zsinagógájok vala. Pál tehát szokás szerint beméne hozzájok, és három szombaton szóla nekik az irásokból, megfejtvén és eléjök adván: „hogy a Krisztusnak szenvedni és halottaiból feltámadni kellett, és hogy az a Jézus ama Krisztus, kit én nektek hirdetek.“ És némelyek közőlük hivének, és Pálhoz és Szíláshoz csatlakozának, az istentisztelők és pogányok közől is nagy sokaság és nem kevés nemes asszonyok. De a zsidók irígykedvén, és magokhoz vévén a köznépből némely gonosz férfiakat, összesereglének, fölzendítvén a várost, és Jázon házánál megállván, keresik vala őket, hogy a népnek eléhozzák. És midőn nem találták őket, Jázont hurczolák némely atyafiakkal a város főembereihez, kiáltván: Ezek azok, kik a városokat fölzendítik, ide is eljöttek, kiket Jázon befogadott; ezek mindnyájan a császár végzései ellen cselekszenek, mondván, hogy más a király, Jézus. Fölzendíték tehát a köznépet és a város főembereit, kik ezeket hallották. És elégtételt vévén Jázontól és a többitől, elbocsáták őket. Az atyafiak pedig mindjárt éjjel kibocsáták Pált és Szílást Bereába. Kik oda jutván, a zsidók zsinagógájába bemenének. Ezek pedig nemesebbek valának a Tesszalonikában levőknél; be is fogadák az igét buzgó kivánsággal, mindennap vizsgálván az irásokat, vajjon ezek így vannak-e? És sokan hivének közőlük, tisztes pogány asszonyok is és nem kevés férfiak. Midőn pedig a Tesszalonikában levő zsidók megtudták, hogy Pál Bereában is hirdette az Isten igéjét, ide is eljövének, fölzendítvén és fölháborítván a sokaságot. De akkor mindjárt kibocsáták Pált az atyafiak, hogy a tengerig menjen; Szílás pedig és Timoteus, ott maradának. A kik pedig Pált kisérik vala, Athenébe vezeték őt; és parancsot vévén tőle Szíláshoz és Timoteushoz, hogy sietve jőjenek hozzája, elmenének. Pál pedig, midőn Athenében várta őket, lelke fölbuzdúla benne, látván a bálványozásba merűlt várost. Vetekedék tehát a zsinagógában a zsidókkal, és az Isten tisztelőivel, a piaczon is mindennap azokkal, kik jelen valának. Némely epikureus és stoikus bölcselkedők, szintén vetekedének vele, némelyek pedig mondák: Mit akar e szószátyár mondani? Mások pedig: Úgy látszik, új istenek hirdetője, mert Jézust és a feltámadást hirdeti vala nekik. És megfogván őt, az areopagusba vivék, mondván: Vajjon megérthetjük-e, mi ez az új tanítmány, melyet te hirdetsz? Mert holmi ujságokat beszélsz füleinkbe; akarjuk tehát tudni, mik ezek? (Az atheneiek pedig mindnyájan és az odagyült jövevények semmi egyébbel nem foglalkoztak, hanem csak, hogy valami újat mondjanak vagy halljanak.) Megállván pedig Pál az areopagus közepén, mondá: Athenei férfiak! mindenből azt látom, mintha túlbuzgók volnátok az istenek szolgálatában. Mert körüljárván és látván a ti bálványaitokat, találtam oly oltárt is, melyen irva vala: Az ismeretlen Istennek. A kit tehát ti, mint ismeretlent, tiszteltek, azt hirdetem én nektek. Az Isten, ki alkotta e világot és mindazokat, mik abban vannak, a mennynek és földnek Ura lévén, nem kézzel épített templomokban lakik; sem emberi kéz szolgálatára nem szorúl, mintha valamiben szűkölködnék, mivel ő ad mindennek életet, leheletet és mindeneket. És egyből alkotta az egész emberi nemet, hogy az egész föld szinén lakjék; meghatározván az ő ittlakásuknak bizonyos idejét és helyét, hogy keressék az Istent, hatalán tapasztalás által megtalálnák őt, jóllehet egyikünktől sincs messze; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, a mint némelyek a ti költőitek közől is mondották: Mert az ő neméből is vagyunk. Isten neméből lévén tehát, nem kell állitanunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, a művészet faragványához és az ember találmányához hasonló az Isten. E tudatlanság idejét elnézte ugyan az Isten, de most hirdeti az embereknek, hogy mindnyájan mindenütt bűnbánatot tartsanak; mivel napot rendelt, melyen megitéli a világot igazságban ama férfiú által, kit arra rendelt és igazolt mindenek előtt, feltámasztván őt halottaiból. Midőn pedig a halottak feltámadását hallották, némelyek ugyan kineveték őt, némelyek pedig mondák: Ismét meghallgatunk téged erről. Igy Pál kiméne közőlük. Némely férfiak pedig hozzája állván, hivének; ezek közől az areopagita Dienes, egy Damaris nevű asszony és velök egyebek.

Idézi 162