Apostolok Cselekedetei 19

Pál Efezusba érkezik. János tanitványai fölveszik a keresztséget és bérmálást. Pál csodákat tesz. Némely zsidó ördögüzők megjárják. A keresztény tanitás tovább terjed. Lázadás Pál ellen Efezusban.

1 Lőn pedig, midőn Apollo Korintusban vala, hogy Pál eljárván a felső tartományokat, Efezusba érkezék; a hol nehány tanítványt talála, 2 és mondá nekik: Vettétek-e a Szentlelket, miután hittetek? Azok pedig felelék neki: De még azt sem hallottuk, ha vagyon-e Szentlélek? 3 Ő pedig kérdé: Kiben vagytok hát megkeresztelve? Kik felelék: János keresztségében. 4 Mondá pedig Pál: János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, mondván: hogy a ki utána jövendő, abban higyenek, azaz Jézusban. 5 Ezeket hallván, megkereszteltetének az Úr Jézus nevében. 6 És midőn Pál rájok tette kezeit, rájok szálla a Szentlélek, és (új) nyelveken szólának és jövendölének. 7 A férfiak pedig mindnyájan mintegy tizenketten valának. 8 Bejárván pedig a zsinagógába, bizodalommal szóla, három hónapig beszélgetvén és intvén az Isten országáról. 9 Midőn pedig némelyek megátalkodván, nem hittek, és szidalmazták az Úr útját a sokaság előtt: akkor elválván azoktól, elkülönzé a tanítványokat, mindennap bizonyos Tirannus nevűnek iskolájában tartván beszédet. 10 Ez pedig tarta két esztendeig, úgy hogy mindnyájan az Ásiában lakók hallgaták az Úr igéjét, zsidók és pogányok. 11 Nem csekély csodákat is tőn az Isten Pál keze által, 12 úgy hogy a betegekre még a kezkenők és övezők is elvitettek az ő testéről, s eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének. 13 Megpróbálák pedig némelyek a kóbor, ördögűző zsidók közől azokra, kikben gonosz lelkek valának, segítségül híni az Úr Jézus nevét, mondván: Kényszerítlek titeket Jézusra, kit Pál hirdet. 14 Valának pedig némely zsidók, Szkéva papifejedelem hét fiai, kik ezt cselekvék. 15 Felelvén pedig a gonosz lélek, mondá nekik: Jézust ismerem, Pált is tudom, ki; de ti kik vagytok? 16 És rájok ugorván azon ember, kiben igen gonosz ördög vala, és hatalmába ejtvén mind a kettőt, erőt vőn rajtok, úgy hogy mezítelen és sebesűlve szaladának ki ama házból. 17 Ez pedig tudva lőn minden zsidó és pogány előtt, kik Efezusban laknak vala, és félelem szálla azokra mindnyájokra, és az Úr Jézus neve magasztaltaték. 18 És a hivők közől sokan jövének elé, megvallván és kibeszélvén cselekedeteiket.

19 Azok közől pedig, kik hiábavalóságokat gyakoroltak, sokan összehordák a könyveket, és megégeték mindnyájok előtt. Számbavétetvén azok értéke, összesen ötvenezer tizesre találák azt. 20 Ily hatalmasan gyarapodék az Isten igéje, és megerősödék. 21 Ezek történtével pedig Pál a Lélek által eltökélé, hogy eljárván Macedoniát és Akáját, Jerusalembe megyen, mondván: Minekutána ott leszek, Romát is meg kell látnom. 22 Előre küldvén pedig Macedoniába kettőt azok közől, kik neki szolgálnak vala, Timoteust és Erasztust, ő maga egy ideig még Ásiában maradt. 23 Az időben pedig nem csekély háborodás támada az Úr útja miatt. 24 Mert egy Demeter nevű ezüstmíves Diana ezüst-templomkáit készitvén, nem kevés nyereséget szerze a művészeknek. 25 Összehíván őket és azokat, kik eféle mívesek valának, mondá: Férfiak! tudjátok hogy e mesterségből van keresményünk; 26 s látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, de majd egész Ásiában rábeszéléssel nagy sokaságot tévelyíte el, mondván: hogy nem istenek, a mik kezek által készíttetnek. 27 Nemcsak ez a mi részünk van pedig veszőfélben, hanem a nagy Diana temploma is semminek fog tartatni, sőt hanyatlani fog annak fölsége, kit egész Ásia s mind a világ tisztel. 28 Ezeket hallván, eltelének haraggal, és fölkiáltának, mondván: Nagy az efezusiak Dianája! 29 És betelék a város zűrzavarral, és egyakarattal a játékszinbe rohanának, megragadván a macedoni Gájust és Arisztarkust, Pál társait. 30 Pál pedig a nép közé akart menni, de nem engedék a tanítványok. 31 Némelyek pedig az ásiai főemberek közől is, kik az ő barátai valának, hozzája küldének, kérvén, hogy ne menjen a játékszinbe. 32 Mások pedig mást kiáltának; mert zavarban vala a gyülekezet, és sokan nem tudták, mi okért gyültek egybe. 33 A népsereg közől pedig elévonák Sándort, kit a zsidók is előretolának; Sándor pedig kezével hallgatásra intvén, szólani akart a néphez. 34 De megtudván, hogy ő zsidó, egyszóval mindnyájan majd két óráig kiálták: Nagy az efezusiak Dianája! 35 És midőn a jegyző lecsendesítette a népsereget, mondá: Efezusi férfiak! kicsoda az az ember, ki nem tudná, hogy Efezus városa tisztelője a nagy Dianának, Jupiter magzatának? 36 Mivel tehát ezeknek senkisem mondhat ellene, szükség, hogy lecsendesedjetek, és vakmerően semmit se tegyetek. 37 Ugyanis eléhoztátok ez embereket, kik nem szentségtörők, és nem káromolták a ti istenasszonytokat. 38 Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó míveseknek van valaki ellen panaszuk: vannak törvényszékek és vannak helytartók, vádolják ott be egymást. 39 Ha pedig egyéb keresetetek vagyon, a törvényes gyűléseken elvégződhetik. 40 Mert veszedelemben is forgunk, hogy bevádoltatunk a mai zendűlés miatt, pedig senki sem vétkes (kiről számot adhatnánk) ezen összesereglésben. És miután ezeket mondotta, elbocsátá a gyülekezetet.