Apostolok Cselekedetei 2

A Szentlélek elküldetik pünköst ünnepén. A tanitványok különféle nyelveken szólnak és megértetnek. Péter prédikálja Krisztust. Háromezren térnek meg. Az első keresztények élete.

1 És mikor elérkeztek a pünköst napjai, mindnyájan egyakarattal ugyanazon helyen valának. 2 És lőn hirtelen az égből mint egy sebesen jövő szélnek zúgása, és betölté az egész házat, a hol ülnek vala. 3 És eloszlott nyelvek jelenének meg nekik, mint a tűzláng, mely leszálla mindenikre közőlük.

4 És betelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólani különböző nyelveken, a mint a Szentlélek ad vala szólaniok. 5 Valának pedig Jerusalemben lakó zsidók, istenfélő férfiak, mindenféle nemzetből, mely az ég alatt vagyon. 6 A mint pedig e szózat lőn, sokaság gyülekezék egybe, és megháborodék elméjében, mert kiki saját nyelvén hallja vala őket szólani. 7 Álmélkodának pedig mindnyájan és csodálkozának, mondván: Ime mindnyájan ezek, kik szólanak, nemde galileaiak? 8 Miképen hallottuk tehát mi, kiki saját nyelvünket, melyben születtünk? 9 Partusok, médusok és elamiták, és a kik lakják Mezopotámiát, Judeát és Kappadócziát, Pontust és Ásiát, 10 Frígiát és Pamfíliát, Egyiptomot és Líbia részeit, mely Cirene körűl vagyon, és a romai jövevények, 11 a zsidók is és a megtértek, a krétaiak és arábiaiak, hallottuk őket szólani a mi nyelveinken Istennek nagy dolgait. 12 Álmélkodának pedig mindnyájan és csodálkozának egymás között, mondván: Vajjon mi lesz ebből? 13 Mások pedig csúfolódva mondák: Ezek tele vannak musttal.

14 Ekkor előállván Péter a tizenegygyel, fölemelé szavát, és szóla nekik: Zsidó férfiak! és mindnyájan, kik Jerusalemben laktok, legyen ez tudva előttetek, és vegyétek füleitekbe az én igéimet. 15 Mert nem részegek ezek, mint ti állitjátok, mivel a napnak harmadik órája vagyon; 16 hanem ez az, mi megmondatott Joel próféta által: 17 És leszen az utolsó napokban, (úgymond az Úr): Kiöntök az én lelkemből minden testre; és prófétálnak majd fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. 18 Sőt szolgáimra és szolgálóimra is kiöntök az én lelkemből ama napokban, és prófétálni fognak. 19 És csodákat teszek fenn az égben, és jeleket alant a földön, vér, tűz és füstgőz által. 20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérszinűvé, mielőtt eljő az Úr nagy és fényes napja. 21 És leszen: hogy mindaz, ki segitségűl híja az Úr nevét, üdvözűl. 22 Izraeli férfiak! halljátok ez igéket: A názáreti Jézust, az Istentől igazolt férfiút tiköztetek erők és csodák és jelek által, melyeket Isten őáltala közöttetek cselekedett, a mint ti is tudjátok, 23 ezt, ki Istennek elvégzett tanácsa és előtudása szerint eladatott, a gonoszok kezei által fölfeszítvén, megöltétek. 24 Kit az Isten feltámasztott, feloldozván a pokol fájdalmaiból, mivel lehetetlen volt, hogy ő attól letartóztassék. 25 Mert Dávid mondja felőle: Szemeim előtt viselem az Urat mindenkoron; mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak. 26 Ezért örvend szivem, és vigad nyelvem, azonfelül testem is reményben fog nyugodni; 27 mert lelkemet nem hagyod pokolban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. 28 Megismertetted velem az élet utait, és betöltesz engem örömmel, a te orczáddal. 29 Atyámfiai, férfiak! szabad legyen nyiltan szólanom nektek Dávid patriárkáról. Ő meghalt, és eltemettetett, és az ő sirja nálunk vagyon mind e napiglan. 30 Mivel pedig ő próféta volt, és tudta, hogy esküvel esküdött meg neki az Isten, hogy az ő ágyékának gyümölcsét ülteti székére, 31 ezt eleve látván, szóla Krisztus feltámadásáról, hogy ő nem hagyatik pokolban, és teste sem lát rothadást. 32 Ezt a Jézust feltámasztotta Isten, minek mi mindnyájan tanúi vagyunk. 33 Fölmagasztaltatván pedig az Isten jobbja által, és a Szentlélek igéretét vévén az Atyától, kiöntötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok. 34 Mert nem Dávid ment föl mennybe; és mégis ő mondotta: Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, 35 míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem. 36 Teljes bizonyossággal tudja meg tehát Izrael egész háza, hogy Urrá is, Krisztussá is tette Isten ezt a Jézust, kit ti megfeszítettetek. 37 Ezeket hallván, megilletődének szivökben, és mondák Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk? atyánkfiai, férfiak! 38 Péter pedig mondá nekik: Tartsatok bűnbánatot, és kereszteltessék meg mindenitek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; és elveszitek a Szentlélek ajándékát. 39 Mert nektek szól az igéret és fiaitoknak és mindazoknak, kik távol vannak, de kiket eléhí a mi Urunk Istenünk. 40 Sok egyéb igékkel is bizonyságot tőn, és inté őket, mondván: Szabadúljatok meg e gonosz nemzedéktől. 41 A kik tehát elfogadták az ő beszédét, megkereszteltetének. És hozzájok álla az napon mintegy háromezer lélek. 42 Kik állhatatosak valának az apostolok tanitásában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban. 43 Félelem szálla pedig minden lélekre; mert sok csodák és jelek történtek az apostolok által Jerusalemben, és nagy félelem vala mindeneken. 44 És mindnyájan, a kik hivének, együtt valának, és közös vala mindenök. 45 Örökségöket és jószágaikat eladák, és osztogaták azokat mindennek, a mint kinekkinek szüksége vala. 46 És mindennap egyakarattal a templomban valának, és házankint szegdelvén a kenyeret, örvendezéssel és egyenes szívvel vevék az eledelt. 47 Dicsérvén az Istent, és kedvesek lévén az egész községnél. Az Úr pedig naponkint szaporítá azokat, kik üdvözülendők valának egyetemben.