Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Apostolok Cselekedetei 20

Pál Macedoniába és Görögországba megyen; visszatér Troásba, hol az ablakból leesett és meghalt Eutikest föltámasztja; Milétusban bucsúzóbeszédet tart, és Jerusalembe megyen.

Minekutána pedig megszűnt a zenebona, eléhiván Pál a tanítványokat, és intvén őket, elbucsúzék, és útra kele, Macedoniába menendő. Miután pedig eljárta ama tartományokat, és sokszori beszéddel intette őket, Görögországba érkezék. A hol három hónapot töltött, de midőn Szíriába akart evezni, cselt vetének neki a zsidók, és úgy végzé, hogy Macedonián át fog visszatérni. Kisérék pedig őt Szopater, a bereai Pirrhus fia, a tesszalonikaiak közől pedig Arisztarkus és Szekundus, és a derbei Gájus és Timoteus, az ásiaiak közől pedig Tichikus és Trofimus. Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban. Mi pedig elevezénk Filippiből a kovásztalanok napjai után, és hozzájok érkezénk Troásba öt nap alatt, a hol hét napig maradánk. A hét első napján pedig, midőn egybegyűltünk a kenyérszegésre, Pál beszélgete velök, másnap el akarván menni, és a beszédet éjfélig nyujtá. Sok lámpa vala pedig a felsőteremben, a hol egybegyűltünk. Egy Eutikes nevű ifjú pedig az ablakon ülvén, s a mély álomtól elnyomatván, mivelhogy Pál sokáig beszéle, alvás közben leesék a harmadik emeletről, és halva véteték föl. Kihez Pál lemenvén, ráborúla, és megölelvén őt, mondá: Ne háborogjatok, mert benne van az ő lelke. Fölmenvén pedig, és kenyeret szegvén, evék, és eleget beszélvén egész viradtig úgy indúla el. Eléhozák pedig a gyermeket elevenen, és nem csekély volt vigasztalódásuk. Mi pedig hajóra kelvén, Asszosba evezénk, hogy ott Pált fölvegyük; mert úgy rendelte vala, önmaga szárazon akarván utazni. Mikor pedig hozzánk érkezett Asszosba, fölvévén őt, Mitilenébe menénk. És onnét elevezvén, másnap Kiosz ellenébe jövénk, a következőn Számosba jutánk, és azután való nap Milétusba érkezénk. Mert elvégezte Pál magában, hogy Efezus mellől elevez, nem akarván késni Ásiában; mert azon volt, hogy ha lehetséges, pünköst napját Jerusalemben tarthassa. Milétusból pedig Efezusba küldvén, előhivá az anyaszentegyház véneit. Kik midőn hozzája jöttenek és együtt valának, mondá nekik: Ti tudjátok az első naptól, melyen beléptem Ásiába, mint voltam veletek minden időben, szolgálván az Úrnak minden alázatossággal és könyhullatásokkal és kisértetekkel, melyek rajtam történtek a zsidók incselkedéseiből; hogy semmit nem vontam meg, a mi hasznos, hogy nektek ne hirdettem és ne tanítottalak volna titeket nyilván és házankint; lelkökre kötvén zsidóknak és pogányoknak a megtérést Istenhez és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitet. És íme most én kötelezve a Lélek által, Jerusalembe megyek, nem tudván, mik következnek ott rám, hanem csak, hogy a Szentlélek városonkint bizonyságot tesz nekem, mondván: hogy bilincsek és szorongatások várnak rám Jerusalemben. De semmi ilyenektől nem félek, s nem tartom életemet becsesebbnek magamnál, csakhogy elvégezzem pályafutásomat, és az igének szolgáltatását, melyet az Úr Jézustól vettem, hogy bizonyságot tegyek az Isten malasztjának evangéliomáról. És most íme én tudom, hogy többé nem látjátok az én orczámat ti mindnyájan, kik között átmentem, hirdetvén az Isten országát. Azért tiveletek bizonyítom a mai napon, hogy tiszta vagyok mindenek vérétől. Mert nem vonakodtam nektek hirdetni az Isten minden tanácsát. Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, melyen titeket a Szentlélek püspökökké tett az Isten anyaszentegyházának kormányzására, melyet maga vérével szerzett. Mert én tudom: hogy elmenetelem után ragadozó farkasok jőnek közétek, nem kimélvén a nyájat. És közőletek is támadnak hamisan szóló férfiak, hogy a tanítványokat magok után vonják. Azért vigyázzatok, megemlékezvén, hogy három esztendeig éjjel-nappal meg nem szűntem könyhullatásokkal inteni mindeniteket. És most Istennek ajánlak titeket és az ő malasztja igéjének, a ki hatalmas fölépíteni és örökséget adni minden megszenteltek között. Senki ezüstét és aranyát, vagy ruháját nem kivántam, a mint magatok tudjátok; mert a mikre szükségem volt nekem és a velem levőknek, e kezek szerzették meg. Mindenben megmutattam nektek, hogy munkálkodván, segíteni kell az erőtleneket, és megemlékezni az Úr Jézus igéjéről, mert ő mondotta: Üdvösebb adni, mint venni. És a mint ezeket mondotta, térdeire esvén, imádkozék mindnyájokkal. Ekkor nagy sírásra fakadtak mindnyájan, és Pál nyakába borúlván, csókolgaták őt, bánkódván leginkább azon szaván, melyet mondott vala, hogy többé nem látják az ő orczáját. És elkisérék őt a hajóra.

Idézi 92