Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Apostolok Cselekedetei 25

Pál Fesztus előtt vádoltatik, védi magát, és ügyét a császárhoz föllebezi. Agrippa király és Bernice Cezareába jőnek, értesűlvén Pál ügyéről, kivánják őt hallani.

Fesztus megérkezvén a tartományba, harmadnap múlva fölméne Cezareából Jerusalembe. És hozzájárulának a papifejedelmek és a zsidók főemberei Pál ellen, és kérék őt, kedvezést könyörögve magoknak őellene, hogy Jerusalembe hozassa őt, tőrt vetvén ellene, hogy megöljék őt az úton. Fesztus pedig felelé, hogy Pál Cezareában tartatik, neki pedig hamar el kell mennie. A kik tehát közőletek (úgymond) előkelők, együtt lemenvén, ha valami vétek van a férfiúban, vádolják őt. S nem késvén közöttük tovább nyolcz vagy tíz napnál, leméne Cezareába, és másnap törvényszéket ülvén, Pált eléhozatá. Ki midőn eléhozatott, körülállák őt a Jerusalemből lejött zsidók, sok és súlyos vádakat hozván föl ellene, melyeket be nem bizonyíthatának; mivel Pál kimenté magát: hogy sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem. Fesztus pedig kedveskedni akarván a zsidóknak, felelvén Pálnak, mondá: Akarsz-e Jerusalembe fölmenni, és ott megitéltetni ezekről énelőttem? Pál pedig mondá: A császár itélőszéke előtt állok, ott kell megitéltetnem. A zsidóknak nem vétettem, mint te jobban tudod. Mert ha vétettem, vagy halálra méltót cselekedtem, kész vagyok meghalni; de ha semmi sincs azokban, mikkel ezek engem vádolnak, senki sem adhat ki nekik engem. A császárra hivatkozom. Akkor Fesztus a gyülekezettel szólván, felelé: A császárra hivatkoztál, a császárhoz mégy. És nehány nap múlva Agrippa király és Bernice lejövének Cezareába, Fesztust köszönteni. És több napot töltvén ott, Fesztus emlitést tőn Pál felől a királynak, mondván: Egy férfiú fogságban hagyatott itt Félixtől, ki iránt, midőn Jerusalemben valék, hozzám jövének a papifejedelmek és a zsidók vénei, kérvén, hogy őt halálra itéljem. Én felelém nekik: hogy a romaiaknál nem szokás halálra itélni valamely embert, mielőtt annak, ki vádoltatik, meg nem jelennek vádolói, és hely nem adatik önvédelmére, hogy magát vétkeiből kitisztázhassa. Mikor tehát idegyűltek, minden haladék nélkül, másnap itélőszéket ülvén, eléhozatta a férfiút. Ki ellen fölállottak a vádolók, de semmi okot nem hoztak elé, mikből én gonoszt gyaníthattam volna. Hanem valami kérdéseket hoztak föl ellene az ő babonaságukról, és valami megholt Jézus felől, kiről Pál azt mondá? hogy él. Én pedig vonakodván az efféle kérdésektől, mondám: akar-e menni Jerusalembe, és ezekről ott megitéltetni? De Pál fölebbvivén ügyét, a császári szék vizsgálatára akart megtartatni; parancsolám tehát őriztetni őt, míg elküldöm a császárhoz. Agrippa pedig mondá Fesztusnak: Magam is akarnám ez embert hallani. Holnap, úgymond, meghallod őt. Másnap tehát, mikor eljött Agrippa és Bernice nagy pompával, és bementek a kihallgató terembe a hadfőnökökkel és a város főembereivel, Fesztus parancsára Pál elővezetteték. És mondá Fesztus: Agrippa király és minden férfiak, kik együtt vagytok velünk, látjátok ezt, kiről a zsidók egész sokasága szólott nekem Jerusalemben, kérvén és kiáltván, hogy ennek nem kellene tovább élnie. Én pedig úgy találtam, hogy semmi halálra méltót nem cselekedett. Azonban ő a császárra hivatkozván, elhatároztam őt elküldeni. De nem tudok felőle bizonyost írni az úrnak. Azért elétek hoztam őt, és leginkább teeléd, Agrippa király! hogy az ő kikérdeztetése után legyen mit írnom. Mert oktalanságnak látszik előttem, a foglyot elküldeni, és annak ügyéről jelentést nem tenni.

Idézi 3