Apostolok Cselekedetei 26

1 Agrippa pedig mondá Pálnak: Megengedtetik neked, magadért szólanod. Akkor Pál kinyujtván kezét, elkezdé védelmét. 2 Szerencsémnek tartom, Agrippa király! hogy mindazokról, mikben vádoltatom a zsidóktól, ma előtted védhetem magamat; 3 leginkább, mivel te tudod a zsidók minden szokásait és kérdéseit; azért kérlek, hogy béketűréssel hallgass meg engem. 4 Életemet ifjúságomtól, mely kezdettől nemzetségem között Jerusalemben folyt le, a zsidók mindnyájan ismerik. 5 Tudván felőlem kezdettől (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. 6 És most itélet alatt azon reménység miatt állok, mely atyáinkhoz az Isten igérete szerint lett, 7 melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjelnappal szolgálván, reméll eljutni. Ezen reménység miatt vádoltatom én, oh király, a zsidóktól. 8 Mi hihetetlent találtok abban, hogy Isten a halottakat föltámasztja? 9 Én is azt véltem ugyan, hogy a názáreti Jézus neve ellen nekem sok ellenkező dolgot kell cselekednem; 10 a mint cselekedtem is Jerusalemben, mert én sokat zárattam tömlöczökbe a szentek közől a papifejedelmektől nyert hatalommal, és azok ellen, kik megölettek, szavazatomat adtam. 11 És minden zsinagógában gyakorta megbüntetvén őket, káromlani kényszerítém; és fölöttébb dühösködvén ellenök, üldözém őket egész az idegen városokig. 12 E közben, midőn Damaskusba mentem fölhatalmazással és a papifejedelmek engedelméből, 13 délben az úton látám, oh király! hogy mennyből a nap fényét meghaladó világosság vett körűl engem és azokat, kik velem együtt valának. 14 És midőn mi mindnyájan leestünk a földre, nekem szóló szózatot hallék zsidó nyelven: Saul, Saul! miért üldözesz engem? Nehéz neked az ösztön ellen rugdalóznod. 15 Én pedig mondám: Ki vagy? Uram! Az Úr pedig mondá: Én vagyok Jézus, kit te üldözesz. 16 De kelj föl és állj lábaidra, mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgámmá és bizonysággá rendeljelek azokról, miket láttál, és azokról, miket nyilatkoztatni fogok neked, 17 kiragadván téged ama nép és pogányok közől, kikhez én most téged küldelek, 18 megnyitni szemeiket, hogy a sötétségből világosságra, a sátán hatalmából Istenhez térjenek; hogy nyerjenek bűnbocsánatot és osztályrészt a szentek között ama hit által, mely bennem vagyon. 19 Azért, oh Agrippa király! nem voltam engedetlen a mennyei látomásnak; 20 hanem először azoknak, kik Damaskusban vannak és Jerusalemben és Judea minden tartományában, és a pogányoknak hirdetém, hogy tartsanak bűnbánatot és térjenek Istenhez, a bűnbánat méltó cselekedeteit gyakorolván. 21 Ez okért a zsidók engem, midőn a templomban valék, megfogván, meg akarának ölni. 22 De Isten segitségével megoltalmaztatván, a mai napig fennállok, bizonyságot tévén kicsinynek, nagynak, és semmit sem mondván azon kivűl, a mi jövendőt a próféták és Mózes mondottak: 23 hogy Krisztus szenvedni fog, hogy első lesz a halottak föltámadásában, hogy világosságot hirdet a népnek és a pogányoknak. 24 Midőn igy szólott mentségére, Fesztus nagy szóval mondá: Esztelenkedel, Pál! a sok tudomány téged esztelenségre visz. 25 És Pál: Nem esztelenkedem (úgymond) jó Fesztus! hanem az igazság és józanság igéit beszélem. 26 Mert ezeket tudja a király, kihez bátran is szólok, mivel ezekből, úgy vélem, nincs, a mit ne tudna; minthogy ezekből semmi sem történt alattomban. 27 Hiszesz-e, Agrippa király, a prófétáknak? tudom, hogy hiszesz. 28 Agrippa pedig Pálnak: Kicsinyben múlik, s majd rábeszélsz engem, hogy kereszténynyé legyek. 29 És Pál: Kivánom az Istentől mind kicsinyben, mind nagyban, hogy nemcsak te, hanem mind a kik hallják is, ma olyanokká legyenek, a minő én vagyok, kivévén e bilincseket. 30 És fölkele a király s a helytartó, és Bernice s a kik mellettök ülnek vala. 31 És midőn félrevonúltak, szólának egymáshoz, mondván: Semmi, halálra vagy fogságra méltót nem cselekedett ez az ember. 32 Agrippa pedig mondá Fesztusnak: Elbocsáthatnók ez embert, ha a császárra nem hivatkozott volna.