Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Apostolok Cselekedetei 4

Péter és János fogságba jutnak. A hivők száma növekedik. A két apostol a főtanács elé állitatik, mely elbocsátja őket, megparancsolván nekik, hogy Jézus nevében többé ne tanitsanak. Péter felel erre. A hivők magasztalják Istent, gyarapodnak a kegyelemben, és vagyonukat az apostolok lábaihoz teszik.

Midőn pedig ők a néphez szólottak, odaérkezének a papok és a templom gondviselője és a szadduceusok, neheztelvén, hogy a népet tanítják, és Jézusban hirdetik a halálból való feltámadást. És rájok veték kezeiket, és őrizet alá tevék őket másodnapig; mert már este vala. Sokan pedig azok közől, kik hallották vala az igét, hivének, és lőn a férfiak száma ötezer. Lőn pedig másodnapon, hogy egybegyűlének azok fejedelmei és a vének és az irástudók Jerusalemben, és Annás, a papifejedelem, és Kaifás, János és Sándor, és a mennyien valának a papi nemből. És középre állitván őket, kérdezék: Micsoda hatalommal, vagy ki nevében cselekedtétek ti ezt? Akkor Péter, eltelvén Szentlélekkel, mondá nekik: Népnek fejedelmei és vének! halljátok: Ha mi ma itéletre vonatunk a beteg emberrel tett jótéteményért, melylyel ez meggyógyíttatott, tudva legyen nálatok, mindnyájotoknál, és egész Izrael népénél: hogy a mi Urunknak, a názáreti Jézus Krisztusnak nevében, kit ti megfeszítettetek, kit az Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez épségben előttetek. Ez a kő, mely tőletek, épitőktől megvettetett, mely szeglet fejévé lett. És nincs másban, senkiben üdvösség; mert nem is adatott más név az ég alatt az embereknek, melyben nekünk üdvezűlnünk kellene. Látván pedig ők Péter és János bátorságát, és megértvén, hogy ezek irástudatlan közemberek, csodálkozának, és rájok ismerének, hogy Jézussal voltak. Azon embert is látván velök állani, ki meggyógyittatott vala, semmit sem mondhatának ellenök. Parancsolák azért nekik, hogy lépjenek ki a gyülekezetből. És tanakodnak vala egymás között, mondván: Mit cselekedjünk ez emberekkel? mert csakugyan nyilvános csodajel tétetett általok, mi Jerusalem minden lakói előtt tudva van, és nem tagadhatjuk. De hogy ez tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé e névben egy embernek se szóljanak. És behíván őket, megparancsolák, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter pedig és János felelvén, mondák nekik: Ha méltó-e az Isten szine előtt inkább titeket hallgatni, mint az Istent? magatok itéljétek meg. Mert nem lehet, hogy a miket láttunk és hallottunk, ne beszéljük. Azok pedig megfenyegetvén, elbocsáták őket, nem találván módot, hogy őket megbüntessék, a nép miatt, mert mindnyájan dicsőiték a lett dolgot abban, a mi történt vala. Mert negyven esztendősnél idősebb vala azon ember, kin a meggyógyulásnak e csodája történt. Elbocsáttatván pedig, övéikhez jövének, és elbeszélék nekik mind, a mit a papifejedelmek és vének mondottak. Kik midőn ezt hallották, egyakarattal fölemelék szavokat az Istenhez, és mondák: Uram! te vagy, ki teremtetted az eget és földet, a tengert és mindent, mik azokban vannak, ki a Szentlélek által a mi atyánknak, Dávidnak, a te szolgádnak szájával mondottad: Miért agyarkodnak a pogányok, s gondolnak a népek hiúságokat? Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyűlnek az Úr ellen és az ő fölkentje ellen. Mert valóban egybegyűltek e városban a te szent gyermeked, Jézus ellen, kit te fölkentél, Heródes és Pontzius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, véghezviendők, a mit a te kezed és tanácsod végzett, hogy meglegyen. Most tehát, Uram! tekints az ő fenyegetésökre, és add a te szolgáidnak, hogy minden bizodalommal hirdessék a te igédet, kinyujtván kezedet gyógyitásokra, hogy jelek és csodák legyenek a te szent Fiad, Jézus neve által. És midőn imádkoztak, megrendűle a hely, melyben egybegyűltek vala, és betelének mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bízvást hirdeték. A hívek sokaságának pedig egy szivök, egy lelkök vala, és senki közőlük azokból, miket bir vala, semmit sajátjának nem monda, hanem mindenök közös vala. És nagy hatalommal tőnek bizonyságot az apostolok a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájokban. Mert nem is vala közöttük senki szűköldödő. Mivel mindazok, kik mezőket vagy házakat birnak vala, eladván eléhozák azok árát, miket eladtanak, és az apostolok lábaihoz tevék; ez pedig elosztaték mindennek, a mint kinekkinek szüksége vala. Igy József, ki az apostoloktól Barnabásnak (azaz, vigasztalás fiának) neveztetett, ki levita vala, ciprusi származású, egy mezeje lévén, eladá azt, és elhozván árát, az apostolok lábaihoz tevé.

Idézi 190