Apostolok Cselekedetei 6

A hét diakonus választatása és fölszenteltetése. István telve lévén Szentlélekkel, bevádoltatik s a főtanács elé hurczoltatik.

Ama napokban pedig növekedvén a tanítványok száma, zúgolódásuk lőn a görögöknek a zsidók ellen azért, mintha özvegyeik megvettetnének a mindennapi kiszolgáltatásban. Egybehíván tehát a tizenkettő a tanítványok sokaságát, mondák: Nem illő nekünk elhagynunk az Isten igéjét, és az asztaloknál szolgálnunk. Válaszszatok azért, atyámfiai, közőletek hét, jó hirűnevű férfiút, Szentlélekkel és bölcseséggel teljeseket, kikre e foglalatosságot bízzuk. Mi pedig az imádságban és az ige szolgálatában leszünk foglalatosak. És tetszék e beszéd az egész sokaság előtt, és választák Istvánt, hittel és Szentlélekkel teljes férfiút, és Filepet és Prokorust, Nikánort és Timont, Parmenást és Miklóst, az antiokiai jövevényt. Ezeket állíták az apostolok elé, kik imádkozván, rájok tevék kezeiket. És az Úr igéje mindinkább terjede, és igen sokasodék a tanítványok száma Jerusalemben; a papok közől is nagy sereg hódola meg a hitnek. István pedig teljes lévén malaszttal és erővel, nagy csodákat és jeleket tőn a nép között. Ekkor támadának némelyek a zsinagógából, mely neveztetik libertínusokénak, és cirenei- és alexandriai- és azokénak, kik Cilíciából és Ásiából valának, vetekedvén Istvánnal. De nem állhattak ellene a bölcseségnek és Léleknek, a ki szól vala. Akkor alattomban küldének férfiakat, kik majd azt mondják, hogy hallották őt káromló igéket szólani Mózes és az Isten ellen. Fölzendíték tehát a népet és a véneket és irástudókat; és összefutván, megragadák őt, és a gyülekezetbe vivék. És hamis tanúkat állitának, kik mondák: Ez az ember nem szűnik meg a szent hely és a törvény ellen való igéket szólani; mert hallottuk őt mondani: Hogy ez a názáreti Jézus lerontja ezt a helyet, és elváltoztatja a hagyományokat, melyeket nekünk Mózes adott. És rája nézvén mindnyájan, kik a gyülekezetben ülnek vala, láták, hogy orczája olyan, mint az angyal orczája.

Idézi 65