Apostolok Cselekedetei 9

Saul üldözi a hiveket, és csodálatosan megtér. Prédikál Damaskusban, Jerusalembe megyen, innét Cezareába, később Tarzusba vonúl vissza. Péter meggyógyítja Eneást, és halottaiból föltámasztja Tabitát.

1 Saul pedig még dúlván-fúlván fenyegetésekkel és öldökléssel az Úr tanítványai ellen, a papifejedelemhez méne. 2 És levelet kére tőle Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha e járatú férfiakat és asszonyokat találand, megkötözve hozza Jerusalembe. 3 És midőn az úton ment, történék, hogy Damaskushoz közelgete, és hirtelen világosság vevé őt körűl az égből.

4 És és leesvén a földre, szózatot halla, mely mondá neki: Saul, Saul! miért üldözesz engem? 5 Ez mondá: Ki vagy? Uram! És amaz: Én vagyok Jézus, kit te üldözesz; nehéz neked az ösztön ellen rugdalóznod. 6 És reszketvén és álmélkodván, kérdé: Uram! mit akarsz, hogy cselekedjem? 7 És az Úr őneki: Kelj föl, és menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kelljen cselekednek? Ama férfiak pedig, kik őt kisérik vala, álmélkodva állának, hallván ugyan a szózatot, de senkit sem látván. 8 Fölkele pedig Saul a földről, és fölnyitván szemeit, semmit sem láta. Kézenfogva vezetvén tehát őt, bevivék Damaskusba. 9 És ott vala három napig, nem látván, és nem evék, sem nem ivék. 10 Vala pedig Damaskusban egy Ananiás nevű tanítvány, kihez látomásban így szóla az Úr: Ananiás! Ő pedig mondá: Itt vagyok, Uram! 11 És az Úr őneki: Kelj föl, és menj azon utczába, mely egyenesnek hivatik, és keress föl Júdás házában egy tarzusi Saul nevűt; mert íme ő imádkozik. 12 (És ez láta egy Ananiás nevű férfiút, a mint beméne és kezeit rája tevé, hogy látását visszanyerje.) 13 Felelé pedig Ananiás: Uram! soktól hallottam e férfiú felől, mennyi gonoszt cselekedett a te szenteidnek Jerusalemben. 14 És itten hatalma van a papifejedelmektől, hogy megkötözze mind, a kik segítségűl híják a te nevedet. 15 Mondá pedig neki az Úr: Menj el, mert nekem választott edényem ő, hogy hordozza nevemet a pogányok, fejedelmek és Izrael fiai előtt; 16 mert én megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvednie. 17 És elméne Ananiás, és belépe a házba, és rája tévén kezeit, mondá: Saul, atyámfia! az Úr Jézus küldött engem, ki megjelent neked az úton, melyen jöttél, hogy láss, és beteljél Szentlélekkel. 18 És azonnal mint valami halpikkelyek esének le az ő szemeiről, és visszanyeré látását, és fölkelvén, megkeresztelteték. 19 És miután evett, megerősödék. És a tanítványokkal tarta, kik Damaskusban valának, nehány napig. 20 És legottan a zsinagógákban hirdeté Jézust, hogy ő az Isten Fia. 21 Álmélkodának pedig mindnyájan, kik hallák őt, és mondák: Nemde ez az, ki üldözé Jerusalemben azokat, kik segitségűl híják vala ezt a nevet, és ide azért jött, hogy kötözve vigye azokat a papifejedelmekhez? 22 Saul pedig mindinkább megerősödék, és megszégyeníté a zsidókat, kik Damaskusban laknak vala, bizonyítván, hogy ez a Krisztus. 23 Sok nap eltelte után pedig tanácsot tartának együtt a zsidók, hogy megöljék őt. 24 De Saul megtudá incselkedéseiket. Azok pedig a kapukat is őrzik vala éjjelnappal, hogy megöljék őt. 25 Azonban a tanítványok fogván őt éjjel, a kőfalon kibocsáták, leeresztvén egy kosárban. 26 Mikor pedig Jerusalembe jött, a tanítványokhoz akart csatlakozni; de mindnyájan félnek vala tőle, nem hivén, hogy tanítvány. 27 Barnabás pedig fogván őt, az apostolokhoz vivé, és elbeszélé nekik, mint látta az úton az Urat, és miképen szólt ez neki, és hogy Damaskusban bátran működött Jézus nevében. 28 És velök vala, járván és kelvén Jerusalemben, és bátran működvén az Úr nevében. 29 Szóla pedig a pogányoknak is, vetekedék a görögökkel, azok pedig halálra keresék őt. 30 Mit midőn megtudtak az atyafiak, Cezareába vivék őt, és Tarzusba bocsáták. 31 Az anyaszentegyháznak pedig egész Judeában, Galileában és Szamariában békesége vala, és gyarapodék, járván az Úr félelmében, és betelék a Szentlélek vigasztalásával. 32 Lőn pedig, hogy Péter eljárván mindnyájokat, azon szentekhez juta, kik Liddában laknak vala. 33 Talála pedig ott egy Eneás nevű inaszakadt embert, ki nyolcz esztendőtől ágybanfekvő. 34 És mondá neki Péter: Eneás! meggyógyít téged az Úr Jézus Krisztus; kelj föl, magad vesd meg ágyadat. És azonnal fölkele. 35 És láták őt mindnyájan, kik Liddában és Saronában laknak vala, s kik megtérének az Úrhoz. 36 Joppéban pedig egy Tabita nevű tanítvány-asszony vala, mi Dorkasnak értelmeztetik. Ez teljes vala jócselekedetekkel és alamizsnákkal, melyeket tőn. 37 Történék pedig az napokban, hogy megbetegedvén, meghala. Kit miután megmostak, a felsőterembe tevék őt. 38 Közellévén pedig Lidda Joppéhez, s a tanítványok hallván, hogy Péter ott vagyon, két férfiút küldének hozzája, kérvén őt: Ne sajnálj hozzánk jőni. 39 Fölkelvén pedig Péter, elméne velök. És midőn oda érkezett, a felsőterembe vivék őt; és körűlállák őt mind az özvegyek, sírván, és mutogatván neki a köntösöket és ruhákat, melyeket Dorkas csinált vala nekik. 40 Kiutasítván pedig mindnyájokat, Péter térdre esvén, imádkozék. És a testhez fordúlván, mondá: Tabita! kelj föl. Amaz pedig fölnyitá szemeit, és látván Pétert, felüle. 41 Kezét nyujtván pedig neki, fölállitá őt. És eléhiván a szenteket és az özvegyeket, őt, az élőt, átadá nekik. 42 Ennek híre ment egész Joppéban, és sokan hivének az Úrban. 43 Lőn pedig, hogy még több napig marada Joppéban egy Simon nevű szijgyártónál.