Jelenések könyve 17

A nagy paráznaszemély, azaz, Babilon, minden iszonyúságok anyja a földön, a vértanúk vérétől részegűlt, – megitéltetik.

És eljöve egy a hét angyal közől, kiknél a hét csésze vala, és szóla velem, mondván: Jöszte, megmutatom neked ama nagy parázna asszonynak kárhoztatását, ki a sok vizeken ül, kivel paráználkodtak a föld királyai, és megrészegűltek a föld lakói az ő paráznasága borától. És elvitt engem lélekben a pusztába. És láték egy asszonyt ülni egy vörösszinű vadállaton, mely rakva volt káromlás neveivel, hét feje lévén és tíz szarva. Az asszony pedig bársonyba és bíborba vala öltözve, és fölékesítve aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében aranypohár lévén, tele utálatossággal és az ő paráznaságának tisztátalanságával. És homlokán e név vala írva: Titok. A nagy Babilon, a paráznaságok és a föld utálatosságainak anyja. És látám az asszonyt megrészegűlve a szentek vérével és Jézus vértanúinak vérével; és mikor őt láttam, nagy csodálkozással csodálkozán. És mondá nekem az angyal: Miért csodálkozol? Én elmondom neked ez asszony titkát és a vadállatét, mely őt hordozza, melynek hét feje van és tíz szarva. A vadállat, melyet láttál, volt, és nincs; ismét a mélységből jő fel, de vesztére siet; és csodálkozni fognak a föld lakói (kiknek nevök nincs beírva az élet könyvébe világ kezdetétől), látván a vadállatot, mely volt, és nincs. És ez annak bölcs értelme: A hét fej, hét hegy, melyeken az aszszony ül, és hét király is. Ezekből öt elesett, egy megvan, és a másik még nem jött el; és mikor eljövend, kevés idő lesz megmaradására. És a vadállat, mely volt, és nincs, ez a nyolczadik; ez a hét közől való, és vesztére siet. És a tíz szarv, melyeket láttál, tíz király, kik az országot még át nem vették, de hatalmat nyernek egy órában úgy, mint királyok, a vadállat után. Ezeknek egy szándékuk vagyon, s erejöket és hatalmokat a vadállatnak adják. Ezek a Bárány ellen harczolnak, de a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak királya; és a kik vele vannak, hivatottak, választottak és hívek. És mondá tovább: A vizek, melyeket láttál, a hol a parázna asszony ül, népek és nemzetek és nyelvek. És a tíz szarv, melyeket láttál a vadállaton, azok meggyűlölik a paráznát, és egyedűl hagyják őt és mezitelenűl, és megeszik húsát, és őt tűzzel égetik meg; mert Isten adta nekik szivökbe, hogy azt cselekedjék, mi előtte kellemes, hogy országukat a vadállatnak adják, míg beteljesednek az Isten igéi. És az asszony, a kit láttál, ama nagy város, melynek uralma van a föld királyain.

Idézi 2