Jelenések könyve 18

1 És ezek után láték más angyalt leszállani mennyből, kinek nagy hatalma vala; és a föld megvilágosíttaték az ő dicsőségétől. 2 És erősen kiálta, mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon! Ördögök lakhelye lett, és minden tisztátalan lelkek tanyája, és minden tisztátalan és gyűlöletes madár tömlöcze; 3 mert az ő paráznaságának haragborából ittak minden nemzetek, és a föld királyai paráználkodtak vele, és a föld kalmárai az ő gyönyörűségének bőségéből lettek gazdagokká. 4 És hallék más szózatot mennyből, mely ezt mondá: Menjetek ki abból, én népem! hogy ne legyen részetek az ő bűnében, és csapásaiból ne jusson nektek;

5 mert bűnei felhatottak az égig, és az Úr megemlékezett az ő gonoszságairól. 6 Fizessetek neki, a mint ő fizetett nektek, és kétszeresen viszonozzátok az ő cselekedeteit; a pohárba, melyet töltött, kétannyit töltsetek neki. 7 A mennyire dicsőítette magát, és gyönyörűségekben volt, annyi gyötrelmet adjatok neki és siralmat; mert azt mondja szivében: Uralkodom, mint királyné, és nem vagyok özvegy, és nem látok siralmat. 8 Azért egy napon jőnek el az ő csapásai, a halál, siralom és az éhség, és tűzzel égettetik meg; mert erős az Isten, ki őt megitéli. 9 És sírnak és jajgatnak fölötte a föld királyai, kik vele paráználkodtak, és gyönyörűségekben éltek, mikor látják füstjét az ő égésének. 10 Távol állván az ő gyötrelmeinek félelme miatt, így szólanak: Jaj! jaj! ama nagy város, Babilon! amaz erős város! Mert egy órában jött el itéleted. 11 És a föld kalmárai jajgatva siratják őt, mert árúikat senki sem veszi többé, 12 az arany és ezüst árúkat, a drágakövet és gyöngyöt, a bíbort és bársonyt, a selymet és skarlátot, (és minden ritka fát, és minden elefántból való edényt, és minden drágakőből és rézből, vasból és márványból való edényeket, 13 és fahéjat), és jóillatszereket, kenetet és tömjént, bort és olajt, lisztlángot és búzát, barmokat, juhokat és lovakat, kocsikat és rabszolgákat és emberi lelkeket. 14 És a te lelked előtt oly kivánatos gyümölcsök eltávoztak tőled; s mindaz, mi kövér és jeles volt, elveszett tőled, és többé azokat nem találják. 15 Ezek árusai, kik meggazdagodtak, távol állanak tőle, gyötrelmeinek félelme miatt sírván és jajgatván, 16 és mondván: Jaj! jaj! ama nagy város! mely bíborba, bársonyba és skarlátba öltözött, s fel volt ékesítve aranynyal, drágakővel és gyöngyökkel, 17 egy órában mind odalett ennyi gazdagság! És minden hajókormányos és minden csolnakos és hajósnép, kik a tengeren járnak, távol állottak, 18 és kiáltottak, midőn látták égése helyét, mondván: Melyik volt hasonló e nagy városhoz? 19 És port hintének fejökre, és kiáltának, sírván, jajgatván és mondván: Jaj! jaj! ama nagy város! melyben meggazdagodtak mindnyájan, kiknek hajóik voltak a tengeren, annak drágaságaiból; mert egy órában elpusztúlt! 20 Örvendj őrajta, menny! és ti, szent apostolok és próféták! mert Isten értetek boszút állott őrajta. 21 És egy erős angyal felvőn oly nagy követ, mint egy malomkő, és a tengerbe veté, mondván: Ily zuhanással döntetik le Babilon, ama nagy város, és többé már nem találtatik. 22 És a hárfások, énekesek és síposok szava, és a harsona többé nem hallatszik benned, és semmi művészet mestere benned többé találtatik, és a malom zörgése benned többé nem hallatszik; 23 és a lámpavilág többé nem fénylik benned; a vőlegény és menyasszony szava nem lesz hallható benned azontúl; mert a te árusaid a föld fejedelmei valának, mivel varázslásaiddal elcsábítottál minden nemzetet; 24 és abban találtatott a próféták és szentek vére, és mindazoké, kik megölettek a földön.