Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Jelenések könyve 5

A hét pecsétű könyvet csak a Bárány nyithatja fel, a miért neki minden teremtmények hódolnak.

És láték a királyiszéken ülőnek jobb kezében egy könyvet, belül és kivül beírva, hét pecséttel lepecsételve. És láték egy erős angyalt, ki nagy szóval hirdeté: Kicsoda méltó megnyitni a könyvet, és felbontani annak pecséteit? És senki, sem mennyben, sem a földön, sem a föld alatt meg nem nyithatá a könyvet, sem nem nézhetett abba. És én igen sírtam, hogy senki sem találtatott méltónak a könyvet megnyitni, sem abba nézni. És a vének egyike mondá nekem: Ne sírj! Ime győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, a Dávid gyökere, hogy megnyithassa a könyvet, és felbonthassa annak hét pecsétjét. És láték: íme a királyiszék előtt és a négy élőlény között és a vének között egy Bárány álla mintegy megölve, hét szarva és hét szeme lévén, a mi Istennek az egész földre küldött hét lelke. És odaméne, és elvevé a királyiszéken ülőnek jobb kezéből a könyvet. És midőn a könyvet megnyitotta, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborúlának a bárány előtt, mindeniknek hárfája lévén és aranycsészéje, tele illatszerekkel, mik a szentek imádságai; és új éneket énekelének, mondván: Méltó vagy, Uram, elvenni a könyvet, és felnyitni annak pecséteit; mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véreddel minden nemzetség és nyelv, nép és nemzet közől, és Istenünknek királysággá és papokká tettél minket; és uralkodni fogunk a földön. És látám és hallám a sok angyal szavát a királyiszék és az élőlények és a vének körűl, és azok száma ezernyiezer vala, kik nagy szóval mondák: Méltó a Bárány, ki megöletett, hogy erőt és Istenséget, bölcseséget és erősséget, tiszteletet, dicsőséget és áldást vegyen. És minden teremtményt, mely mennyben, a földön és a föld alatt vagyon, melyek a tengeren és abban vannak, mindnyájokat hallám, hogy mondák: A királyiszéken ülőnek és a Báránynak áldás és tisztelet, dicsőség és hatalom mindörökön örökké. És a négy élőlény mondá: Amen! És a huszonnégy vén leborúlván orczájára, imádá az örökön örökké élőt.

Idézi 79