Jelenések könyve 6

1 És látám, hogy a Bárány felnyitott egyet a hét pecsét közől, és hallám, a mint egyik a négy élőlény közől mennydörgés hangján ezt mondá: Jöszte, és lásd. 2 És látám… és íme egy fehér ló, és a rajta ülőnek kézíja vala, és korona adaték neki, és kiméne a diadalmas, hogy győzzön. 3 És mikor felnyitotta a második pecsétet, hallám, hogy a második élőlény mondá: Jöszte, és lásd. 4 És más, pej ló jöve ki, és a rajta ülőnek adaték, hogy a békeséget elvegye a földről, és hogy egymást öljék, és nagy kard adaték neki. 5 És midőn a harmadik pecsétet fölnyitotta, hallám, hogy a harmadik élőlény mondá: Jöszte és lásd. És íme egy fekete ló, és a rajta ülőnek kezében mérleg vala, 6 és hallék mintegy szózatot a négy élőlény közől, mely ezt mondá: A búzának két fontos mértéke egy tízes, az árpának három kétfontos mértéke egy tízes; de a bort és olajat ne bántsd. 7 És mikor a negyedik pecsétet fölnyitotta, hallám a negyedik élőlény szavát, a mint mondá: Jöszte, és lásd.

8 És íme egy halaványszinű ló, és a ki rajta üle, annak neve halál, és a pokol kiséré azt, és hatalom adaték neki a föld négy része fölött, hogy öljön fegyverrel, éhséggel és halállal, s a földi vadakkal. 9 És mikor az ötödik pecsétet fölnyitotta, látám az oltár alatt azok lelkeit, kik megölettek az Isten igéjeért és a bizonyságtételért, melyhez tartottak, 10 és nagy szóval kiáltának, mondván: Uram! (te szent és igaz) meddig nem teszesz itéletet, és nem állasz boszút a mi vérünkért azokon, kik a földön laknak? 11 És adaték azoknak egy-egy fehér hosszúruha; és mondaték nekik, hogy nyugodjanak még egy kevés ideig, míg betelik az ő szolgatársaik és atyjokfiai száma, kik, mint ők, megöletnek. 12 És látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta; és íme nagy földindúlás lőn, és a nap oly fekete lőn, mint a szőrzsák, és az egész hold, mint a vér; 13 és a csillagok az égből lehullának a földre, mint a fügefa elhányja éretlen fügéit, mikor a nagy széltől megrázatik. 14 És az ég eltakarodék, a mint a könyv, mely összegöngyöltetik, és minden hegy és sziget kimozdúla helyéből; 15 és a föld királyai, a fejedelmek és vezérek, a gazdagok és erősök, minden szolga és szabad, a hegyek barlangjaiba és kőszikláiba rejtezének, 16 és mondák a hegyeknek és kőszikláknak: Essetek ránk, és rejtsetek el a királyi széken ülőnek színe elől és a Bárány haragja elől. 17 Mert eljött az ő haragjok nagy napja; és ki állhat meg előtte?