Báruk jövendölése 2

1 Azért teljesítette be a mi Urunk Istenünk az ő igéjét, melyet nekünk szólott és bíráinknak, kik Izraelt itélték, és királyainknak és fejedelmeinknek, és az egész Izraelnek és Júdának: 2 hogy az Úr nagy nyomorúságokat hoz ránk, minők nem voltak az ég alatt, mint Jerusalemben lettek, azok szerint, mint írva vannak Mózes törvényében, 3 hogy az ember egye fia húsát és leánya húsát. 4 És adta őket mindazon királyok kezébe, kik körülöttünk vannak, gyalázatra és pusztúlásra minden népnek, melyek közé elszórt minket az Úr. 5 És alúl estünk és nem felűl; mert vétkeztünk a mi Urunk Istenünk ellen, nem engedelmeskedvén az ő szavának. 6 A mi Urunknál Istenünknél az igazság, rajtunk pedig és atyáinkon orczapirulás, mint ez mai napon van. 7 Mert az Úr megmondotta nekünk mind e roszat, melyek ránk jöttek, 8 és nem engeszteltük meg a mi Urunk Istenünk orczáját, hogy megtértünk volna mindnyájan igen gonosz utainkról. 9 És ébren volt az Úr romlásunkra, és ránk hozta azt, mert az Úr igaz minden cselekedetében, melyeket nekünk parancsolt; 10 és nem hallgattuk az ő szavát, hogy az Úr parancsaiban jártunk volna, melyeket elénk adott. 11 És most, Izraelnek Ura Istene! ki a te népedet kihoztad Egyiptom földéről erős kézzel és jelekkel és csodákkal, a te nagy erőddel és fölemelt karoddal, és nevet szerzettél magadnak, mint ez mai napon van; 12 vétkeztünk, istentelenűl cselekedtünk, gonoszúl viseltük magunkat, Urunk Istenünk, minden igazságod ellen. 13 Fordúljon el a te haragod mirólunk, mert kevesen maradtunk meg a nemzetek között, hova elszórtál minket. 14 Hallgasd meg, Uram, a mi könyörgéseinket és imádságainkat, és segíts ki minket tenmagadért; és add, hogy kegyelmet találjunk azok színe előtt, kik minket elhoztak; 15 hadd tudja az egész föld, hogy te vagy a mi Urunk Istenünk, és hogy a te neved hivatott segítségűl Izraelre és az ő nemzetségére. 16 Tekints ránk, Uram, a te szent házadból, és hajtsd hozzánk füledet, és hallgass meg minket. 17 Nyisd föl szemeidet és lásd; mert nem a megholtak, kik az alvilágban vannak, kiknek lelkök kivétetett testeikből, dicsőitik az Urat és az ő igazságát; 18 hanem a lélek, mely az inség nagyvolta miatt szomorú, és megaláztatva jár és erőtelenűl, és a homályosodó szemek, és az éhező lélek, ez dicsőit, Uram, téged és igazságodat. 19 Mert mi nem atyáink igazságánál fogva könyörgünk és kérünk irgalmasságot a te színed előtt, Urunk Istenünk! 20 hanem mivel ránk eresztetted haragodat és búsulásodat, a mint szólottál szolgáid, a próféták által, mondván: 21 Igy szól az Úr: Hajtsátok meg vállatokat és nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának; és veszteg maradtok a földön, melyet atyáitoknak adtam. 22 Ha pedig nem hallgatjátok a ti Uratok Istenetek szavát, hogy szolgáljatok a babiloni királynak: elfogyasztalak titeket Júda városaiból és Jerusalemből, 23 és elveszem tőletek a vigaság szavát és az öröm szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, és az egész földön nem lesz nyoma a benne lakóknak. 24 És nem hallgatták a te szódat, hogy szolgáltak volna Babilon királyának; és beteljesítetted igéidet, melyeket mondottál szolgáid, a próféták által: hogy el fognak vitetni királyaink csontjai és atyáink csontjai helyökről; 25 és íme a nap hőségére vettettek, és az éjszaka hidegére, miután a legkínosabb fájdalmakban haltak meg, éhség és fegyver és számkivetés által. 26 És olyanná tétetett a templom, melyben a te neved segítségűl hívatott, mint a minő ma, Izrael házának és Júda házának gonoszsága miatt. 27 De mivelünk, Urunk Istenünk, teljes jóvoltod szerint cselekedtél, és mindazon nagy irgalmasságod szerint, 28 a mint szólottál szolgád, Mózes által, az napon, melyen megparancsoltad neki, hogy írja le törvényedet Izrael fiai előtt, 29 mondván: Ha nem hallgatjátok az én szómat, ez a nagy sokaság igen kicsinynyé változik a pogányok között, hova én őket elszórom; 30 mert tudom, hogy engem nem hallgat meg e nép, mivel keménynyakú nép ez; de fogsága földén majd szívébe száll. 31 És megtudják, hogy én vagyok az ő Urok Istenök; és szivet adok nekik, hogy értsenek, és füleket, hogy halljanak. 32 És dicsérni fognak engem fogságuk földén, és megemlékeznek az én nevemről. 33 És megtérnek nyakasságukból és gonoszságaikból; mert megemlékeznek atyáik útjáról, kik vétkeztek ellenem. 34 És visszahívom őket a földre, mely iránt megesküdtem az ő atyáiknak, Ábrahámnak Izsáknak és Jákobnak; és uralkodni fognak azon, megsokasodnak, és nem kevesednek. 35 És más örök szövetséget kötök velek: hogy én Istenök legyek, és ők népemmé lesznek; és nem mozdítom ki többé népemet, Izrael fiait a földről, melyet nekik adtam.