Báruk jövendölése 3

Folytattatik a könyörgés irgalmasságért. Izrael büntetésének oka az isteni bölcseség elhagyása. Azokról, kik azt megtalálják, s az isteni Megváltóról, ki azt tanítja.

Az itteni kiadások e fejezet egyes versei között más-más tagmondatnál húzzák meg a határt, így egy hivatkozás a rossz mondat mellé kerülhet.

1 És most, mindenható Uram, Izrael Istene! a szükségben levő szorongatott lélek hozzád kiált. 2 Hallgasd meg, Uram, és könyörűlj, mert irgalmas vagy, és könyörűlj rajtunk, mert vétkeztünk előtted. 3 Mivel te örökké megmaradsz, mi elveszünk e mindörökre? 4 Mindenható Uram, Izrael Istene! hallgasd meg most Izrael halottainak és azok fiainak imádságát, kik vétkeztek előtted, és nem hallgatták az ő Urok Istenök szavát; és ránk ragadtak a nyomorúságok. 5 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg a te kezedről és nevedről ez időben; 6 mert te vagy a mi Urunk Istenünk, és dicsérni fogunk téged, Uram! 7 Mert azért adtad sziveinkbe félelmedet, hogy segítségűl híjuk a te nevedet, és dicsérjünk téged fogságunkban, hol megtérünk atyáink gonoszságából, kik vétkeztek teelőtted. 8 Ime mi fogságunkban vagyunk ma, a hová vetettél minket gyalázatra és átokra és büntetésre, atyáink minden gonoszsága szerint, kik eltávoztak tőled, Urunk Istenünk! 9 Halljad, Izrael! az élet parancsait; vedd füleidbe, hogy tudjad az okosságot. 10 Mi dolog az, Izrael! hogy te ellenség földén vagy, 11 megaggottál az idegen földön, meg vagy fertőztetve halottakkal, s a sirgödörbe menőkhöz számláltatol? 12 Elhagytad a bölcseség kútfejét; 13 mert ha Isten útján járandottál, kétségkivűl örök békeségben laktál volna.

14 Tanúld meg, hol az okosság, hol az erő, hol az értelem? hogy megtudjad egyszersmind, hol az élet hosszasága és fentartása, hol a szemek világossága és a békeség? 15 Ki találta meg annak helyét, és ki jutott be tárházába? 16 Hol vannak a nemzetek fejedelmei, és kik a vadakon uralkodtak, 17 kik az égi madarakkal játszodoztak, 18 kik ezüstöt és aranyat gyüjtöttek, melyben az emberek bíznak, és nincs vége a gyüjtésnek; kik az ezüstöt nagy gonddal földolgozták, és kimeríthetlenek voltak munkájokban? 19 Kiírtattak, a föld alá szállottak, és mások támadtak helyökbe. 20 Az ifjak látták a világosságot, és a földön laktak; de a fegyelem útját nem tudták, 21 és nem ismerték meg annak ösvényeit, és fiai nem fogadták el azt; és tőlök messze távozott. 22 Nem hallatszott Kánaán földén, és nem láttatott Témanban. 23 Ágár fiai keresik ugyan a földön való okosságot, Merra és Téman kereskedői is, a példabeszédek fejtegetői s az okosság és értelmesség fürkészői; de a bölcseség útját nem ismerik, s nem jutnak eszökbe annak ösvényei. 24 Oh Izrael! mily nagy az Isten háza, s mily roppant az ő birtokhelye! 25 Nagy és határtalan, magas és végtelen. 26 Ott voltak ama nevezetes óriások, kik kezdetben éltek, magas termetűek és harczhoz értők. 27 Nem ezeket választotta az Úr, s nem ezek találták föl a tudomány útját, azért elvesztek; 28 mivelhogy nem volt bölcseségök, elvesztek esztelenségök miatt. 29 Ki ment föl az égbe, és ki nyerte el azt? ki hozta le a felhőkből? 30 Ki kelt át a tengeren, és ki találta föl azt? ki hozta el azt inkább, mint a választott aranyat? 31 Nincs, a ki tudhassa annak útait, sem a ki fölkeresse annak ösvényeit: 32 hanem a ki mindeneket tud, ő ismeri azt, és föltalálta okosságával; ki elkészítette a földet örök időre, és betöltötte azt barmokkal és négylábú állatokkal; 33 ki a világosságot kibocsátja, és menten megyen az; és ha szólítja, remegve engedelmeskedik neki. 34 A csillagok pedig ragyognak őrállásaikon, és örvendeznek; 35 szólíttatnak, és azt mondják: Jelen vagyunk! és vidámsággal világítanak annak, ki őket teremtette. 36 Ez a mi Istenünk, és nincs más hozzája hasonlítható. 37 Ő találta föl a bölcseség minden útját, és Jákobnak, az ő szolgájának adta azt, és Izraelnek az ő kedveltjének. 38 Ezekután a földön láttatott, és az emberekkel társalkodott.