Énekek éneke 2

Az itteni kiadások eltérő elvek szerint osztják versekre ezt a szakaszt, így ugyanaz a szám nem ugyanazokat a szavakat jelöli mindegyikben.

A jegyesek folytatólag dicsérik egymást. A menyasszony vőlegénye karjaiban. Ezek elragadtatása és hűsége.

Én a mező virága vagyok, és a völgyek lilioma. (Vőlegény). Mint a liliom a tövisek között, olyan az én barátném a leányok között. (Menyasszony). Mint az almafa az erdők fái között, olyan az én szerelmesem a fiak között. A mi után kivánkoztam, annak árnyékában ülök; és az ő gyümölcse édes torkomnak. Bevitt engem a boros pinczébe, elrendezte bennem a szeretetet. Támogassatok engem virágokkal, erősítsetek engem almákkal; mert lankadok a szerelem miatt. Balkeze fejem alatt, és jobbja megölel engem. (Vőlegény). Kényszerítlek titeket, Jerusalem leányai, a vadkecskékre és mezei szarvasokra: föl ne költsétek, és föl ne serkentsétek az én szeretőmet, valamig maga nem akarja. (Menyasszony). Az én szerelmesem szava! ime ő jön szökellve a hegyeken, átszökellve a halmokat. Hasonló szerelmesem a vadkecskéhez és a szarvasok fiához; ime falunk mögött áll ő, nézve az ablakon, nézdelve a róstélyon át. Ime az én szerelmesem szól nekem: Kelj föl, siess, én barátném, galambom, szépem! és jőj. Mert már a tél elmúlt, a záporeső elvonúlt és eltávozott; virágok jelentkeznek földünkön, a szőllőmetszés ideje eljött, a gerlicze szava hallatszott földünkön; a fügefa megtermé első gyümölcsét, a virágzó szőllők kiárasztják illatukat. Kelj föl, én barátném, én szépem! és jőj. Én galambom a kőszikla üregeiben, a kerités hasadékában, mutasd meg nekem orczádat, zengjen szózatod füleimben, mert a te szavad édes, és arczod ékes. Fogjátok meg nekünk a kisded rókákat, melyek pusztítják a szőllőket; mert a mi szőllőnk már virágzik. Az én szerelmesem enyém, és én övé, ki a liliomok közt legeltet, mig föltűnik a nap, és elmúlnak az árnyak. Térj vissza, légy hasonló, én szerelmesem, a vadkecskéhez és a szarvasok fiához Béter hegyein.

Idézi 15