Énekek éneke 7

Az itteni kiadások eltérő elvek szerint osztják versekre ezt a szakaszt, így ugyanaz a szám nem ugyanazokat a szavakat jelöli mindegyikben.

A menyasszony dicsérete, hűsége, az ő ohajtása.

Térj vissza, térj vissza, Szulamit! térj vissza, térj vissza, hogy nézhessünk téged. Mit látsz Szulamitban, mint a táborok rendeit? Mely szépek a te lépéseid a sarukban, fejedelmi leány! Tomporaid összefoglalásai, mint a mester kezétől készített kösöntyűk. Köldököd kerekded csésze, mely soha nem szűkölködik italban. Hasad, mint a liliomokkal kerített búzaasztag. Két emlőd, mint a vadkecske iker-fiacskái. Nyakad, mint az elefántcsontból való torony; szemeid mint a heszeboni halastavak, melyek a sokaság leányának kapujában vannak; orrod, mint a Libanon tornya, mely Damaskus felé néz. Fejed, mint a Karmél, és fejed haja mint a királynak redőkbe kötött bibora. Mely szép vagy, és mely ékes, én szerelmesem a gyönyörűségekben! Termeted a pálmafához hasonlít és emlőid a szőllőgerezdekhez. Mondám: Fölhágok a pálmafára, és megfogom annak gyümölcseit; és olyanok lesznek emlőid, mint a szőllőgerezdek, és szád illata, mint az almáké. Torkod, mint az igen jó bor, – méltó az én szerelmesem italára, és hogy ajkai és fogai izleljék. Én az én szerelmesemé, és az ő óhajtása énhozzám. Jer, szerelmesem! menjünk ki a mezőre, mulassunk a tanyákon. Reggel keljünk fel a szőllőkbe, lássuk, ha virágzik a szőllő, ha a virágok gyümölcsöt termenek, ha virágzanak a gránátalmák; ott adom neked emlőimet. A mandragórák illatoznak; kapuinkban mindenféle almák, ujakat és ókat tartottam neked, én szerelmesem!

Idézi 6