Énekek éneke 8

Az itteni kiadások eltérő elvek szerint osztják versekre ezt a szakaszt, így ugyanaz a szám nem ugyanazokat a szavakat jelöli mindegyikben.

Folytonos vágyódás. A szerelmesek egyesűlése.

Ki adja azt nekem, hogy te én testvérem légy, ki anyám emlőit szopta, hogy kinn találjalak téged, és megcsókoljalak, és többé engem senki ne nézzen le. Megfoglak téged, és anyám házába viszlek; ott te tanítani fogsz engem, s én fűszeres borral telt poharat adok neked, és gránátalmáim mustját. Balkeze fejem alatt, és jobbja megölel engem. (Vőlegény). Kényszerítlek titeket, Jerusalem leányai! Hogy föl ne költsétek, és föl ne serkentsétek az én szeretőmet, valamíg maga nem akarja. Kicsoda ez, ki feljő a pusztából, gyönyörűségekkel bővelkedve s az ő szerelmesére támaszkodva? Az almafa alatt költöttelek föl téged; ott ejtetett meg anyád, ott sértetett meg szülőd. Tégy engem, mint pecsétet szivedre, mint pecsétet karodra; mert erős, mint halál a szeretet; Kemény, mint pokol a buzgó szerelem, annak lobogása tűz és lángok lobogása. A vizek sokasága nem olthatja el a szeretetet, és a folyóvizek nem boríthatják el azt; ha az ember háza minden vagyonát adná is a szeretetért, megveti azt, mint semmiséget. (Menyasszony). A mi húgunk kicsiny, s még nincsenek emlői; mit cselekedjünk húgunkkal az napon, melyen majd szót kell tenni hozzája? Ha kőfal ő, építsünk rája ezüst bástyákat; ha ajtó, béleljük meg azt czédrusdeszkákkal. Én kőfal vagyok; és emlőim, mint a tornyok, mióta olyanná lettem előtte, mint ki békeséget talál. Szőllője volt a békeségesnek a népgazdag helyen; őrzőknek adta azt, hogy annak gyümölcseért fejenként ezer ezüst pénzt hozzanak. Az én szőllőm előttem vagyon. Ezer a tied, oh békeséges! és kétszáz azoké, kik őrzik annak gyümölcseit. (Vőlegény). Te, ki a kertekben lakol, barátid figyelnek rád; hagyd hallanom a te szódat. Fuss, én szerelmesem! és légy hasonló a vadkecskéhez és a szarvasok fiához a fűszeres hegyeken.

Idézi 17