Kolosszeieknek írt levél 2

Épen e fáradságnál fogva, az én gondom értetek oda czéloz, hogy bevezesselek az isteni titkok ismeretének teljességébe, hogy a tévtanítók kevély beszédeitől el ne csábíttassatok, hanem megmaradjatok a jó rendben, melyben titeket, bár távol vagyok, látlak, s minden cselekvéstek és elhagyástok alapjává Krisztus bölcseségét tegyétek, de nem a kereszténytelen világbölcseséget; mert egyedűl Krisztusban van a valódi bölcseség, mert benne van az Istenség teljesvolta, melyből ti részt vettetek s még mindig vehettek. Krisztusban van mindenetek, a valódi zsidóság is, t. i. a lelki körűlmetélés, melyet a keresztségben nyertetek, mivel ebben lelkiképen Krisztussal eltemettetvén és feltámadván, új emberré változtatok át, miután ő a bűnt elvette, az ellenetek szóló törvényt elnémította, és a sátánt legyőzte. Azért, mivel ezen lelki zsidóságot bírjátok, többé nem köteleznek titeket a testi zsidóság szertartásai, mert ezek csak árnyképei voltak a valóságnak, a valóság maga, Krisztus. Azoktól se hagyjátok magatokat eltévelyíttetni, kik az angyalok valami különös tiszteletéről beszélnek, s e mellett a főtől, Krisztustól, eltávoznak, a kitől pedig van minden tökéletesség. Ne fogadjátok el szabályaikat, melyek romlásra visznek, a bölcseség külszínét bírják ugyan, de csak önszabta isteniszolgálatot és hamis alázatosságot tartalmaznak.

Akarom pedig, hogy tudjátok, mily szorgos gondom van tirátok, és a Laodiceában levőkre, és mindazokra, kik test szerint nem látták személyemet, hogy megvigasztaltassék szivök, oktatva legyenek a szeretetben és a teljes tudomány minden gazdagságában, az Atya Isten s a Krisztus Jézus titkának megismerésére, kiben a bölcseség és tudomány minden kincsei rejlenek. Ezt pedig azért mondom, hogy senki se csaljon meg titeket fennhéjázó beszédekkel. Mert noha testben távol vagyok, de lélekben veletek vagyok, örűlvén és látván a ti rendtartástokat, és a Krisztusban való hitetek erősségét. A mint tehát vettétek az Úr Jézus Krisztust, a szerint járjatok, meggyökerezvén és felépülvén őbenne, és megerősödvén a hitben, a mint tanultátok is, gyarapodván őbenne hálaadással. Vigyázzatok, hogy valaki titeket meg ne csaljon a világi bölcseség és hiú ámitás által, mely az emberek hagyománya után, e világ elemei szerint, és nem Krisztus szerint vagyon; mert őbenne lakik az Istenségnek egész teljesvolta testi valóságban, és beteltetek őtőle, ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak, kiben körűl is vagytok metélve, nem kézzel tett körűlmetéléssel a testi rész elvétele által, hanem Krisztus körűlmetélésével, eltemettetvén ővele a keresztségben, őbenne fel is támadtatok az Isten hatalmának hite által, ki feltámasztotta őt halottaiból. És titeket, kik meghalva voltatok a bűnökben, a ti testetek körűlmetéletlenségében, megelevenített ővele együtt, megbocsátván nektek minden vétketeket, eltörölvén az ellenünk szóló végzés kézíratát, mely ellenünk bizonyított, és elvévén azt, fölszegezé a keresztre; és lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, bátran körűlhordozá őket, diadalmaskodván rajtok önmaga által. Senki se itéljen meg tehát titeket az étel vagy ital, az ünnepek vagy az újhold, vagy a szombatok miatt, melyek a jövendők árnyékai, de a valóság maga Krisztus. Senki ne tévelyítsen el titeket, ki alázatoskodás és az angyalok tisztelete által olyanokba avatja magát, miket nem látott, haszontalanúl felfuvalkodván az ő testi értelmében, és nem ragaszkodván a főhöz, melytől az egész test, a tagok és kapcsolatok által egybefoglaltatván és köttetvén, gyarapodik az Istenben való növekedés szerint. Ha tehát meghaltatok Krisztussal e világ elemeinek, miért itéltek mégis, mint e világon élők? „Ne nyúljatok ehhez, ne ízleljétek ezt, ne érintsétek ezt…“ Ezek mind veszedelmesek, ha az emberek parancsai és hagyományai szerint használtatnak; mi a bölcseségnek szinét viseli ugyan az önszabta istenitisztelet, az alázatoskodás és a test nem kimélése által, mely csak annyira sem becsültetik, hogy elegendőképen tápláltatnék.

Idézi 119