Dániel jövendölése 13

1 Vala egy Babilonban lakó férfiú, Joakim nevezetű. 2 És vőn Zsuzsanna nevű feleséget, Helciás leányát, ki igen szép és istenfélő vala. 3 Mert szülői, mivelhogy igazak valának, oktaták leányukat Mózes törvénye szerint. 4 Joakim pedig igen gazdag vala, és gyümölcsös kertje vala közel házához; és hozzája gyűlének a zsidók, mint tisztesebbhez mindnyájok között. 5 És rendelteték a nép közől két vén biró azon esztendőben, minők felől mondotta az Úr: Hogy a hamisság Babilonban a vénektől származott, ama bíráktól, kik a népet igazgatni látszottak. 6 Ezek gyakorta járának Joakim házába, és hozzájok jövének mindnyájan a törvénykezők. 7 Mikor pedig a nép déltájban hazatért, beméne Zsuzsanna és sétála az ő férjének gyümölcsös kertében. 8 És a vének mindennap láták őt bemenni és sétálni; és fölgerjedének, megkivánván őt; 9 és elfordíták elméjöket, és lesüték szemeiket, hogy ne lássák az eget, s ne emlékezzenek meg az igaz itéletekről. 10 Mind a kettő meg vala sebesűlve szerelmétől, de nem jelenték ki egymásnak fájdalmokat; 11 mert szégyenlék kijelenteni egymásnak, hogy vele hálni kivánnának. 12 És szorgalmasabban leselkedének mindennap, hogy lássák őt. És mondá egyik a másiknak: 13 Menjünk haza, mert itt az ebéd órája. És kimenvén, eltávozának egymástól. 14 De ismét visszatérvén, összetalálkozának; s ennek okát egymástól tudakozván, megvallák kivánságukat; akkor együtt időt rendelének, mikor találhatnák őt egyedűl. 15 Lőn pedig, mikor alkalmas napot lestenek, beméne egykoron, mint tegnap s tegnap előtt, csak két leánynyal, megakarván mosdani a gyümölcsös kertben; mert hőség vala. 16 És nem vala ott senki, a két elrejtezett és őt szemlélő véneken kivűl. 17 Mondá tehát a leányoknak: Hozzatok nekem olajt és szappant, a gyümölcsös kert ajtait pedig zárjátok be, hadd mosdjam meg. 18 És megcselekvék, a mint parancsolta vala, és bezárák a gyümölcsös kert ajtait, és kimenének a hátulsó ajtón, hogy elhozzák a miket parancsolt vala, nem tudván, hogy a vének ott benn elrejteztek. 19 Miután pedig kimentek a leányok, fölkele a két vén, és hozzája futának és mondák: 20 Ime a gyümölcsös kert ajtai be vannak zárva, és minket senki sem lát; mi megkivántunk téged, azért engedj nekünk, és közösűlj velünk. 21 Ha ezt nem akarod, bizonyságot teszünk ellened, hogy egy ifjú volt veled, és azért küldötted ki tőled a leányokat. 22 Fölfohászkodék Zsuzsanna, és mondá: Szorongatásban vagyok minden felől; mert ha ezt cselekszem, halálom ez nekem; ha pedig nem cselekszem, ki nem menekszem kezeitekből. 23 De jobb nekem cselekedet nélkül kezeitekbe esnem, mint vétkeznem az Úr színe előtt. 24 És fölkiálta nagy szóval Zsuzsanna; fölkiáltának pedig a vének is őellene. 25 És elfuta egyik a gyümölcsös kert ajtajához, és fölnyitá azt. 26 Midőn tehát a házi szolgák meghallották a kiáltást a gyümölcsös kertben, berohanának a hátulsó ajtón, hogy lássák, mi történt? 27 Minekutána pedig a vének szóltanak, fölötte pirúlának a szolgák; mert soha nem mondatott vala ilyesmi Zsuzsanna felől. És lőn másod nap. 28 És midőn eljött a nép Joakimhoz, az ő férjéhez, eljöve a két vén is, telve gonosz szándékkal Zsuzsanna ellen, hogy megöljék őt. 29 És mondák a nép előtt. Küldjetek Zsuzsannáért, Helciás leányáért, Joakim feleségeért. És mindjárt elküldének. 30 És eljöve szülőivel, gyermekeivel és minden rokonaival. 31 Zsuzsanna pedig igen gyöngéd vala és szép ábrázatú. 32 Azok a gonoszok őt felfödöztetni parancsolák, (mert be vala fátyolozva), hogy legalább így hizlalhassák magokat az ő szépségével. 33 Sírának pedig övéi, és mindazok, kik őt ismerték vala. 34 Fölkelvén tehát a két vén a nép között, kezeiket az ő fejére tevék. 35 Ki sírván, föltekinte az égre, mert szíve bízik vala az Úrban.

36 És mondák a vének: Midőn mi magunk sétáltunk a gyümölcsös kertben, bejöve ez két leánynyal; és bezárá a gyümölcsös kert ajtait, elbocsátván magától a leányokat. 37 Ekkor hozzája jöve egy ifjú, ki el volt rejtezve, és közösűle vele. 38 Mi pedig a kert szegletében lévén, mikor láttuk a gonoszságot, hozzájok futánk, és látók őket egymással közösűlni. 39 Amazt ugyan meg nem foghattuk, mert erősebb volt nálunknál, és fölnyitván az ajtót, kiugrott. 40 Ezt pedig megfogván, mikor kérdők, ki volt az ifjú? nem akará kijelenteni nekünk. E dolognak tanúi mi vagyunk. 41 Hitt nekik a sokaság, mint véneknek és a nép biráinak, és halálra itélék őt. 42 Ekkor Zsuzsanna nagy szóval fölkiálta és mondá: Örök Isten! ki a titkok tudója vagy, ki mindent tudsz, mielőtt meglenne, 43 te tudod, hogy hamis tanúbizonyságot szólottak ellenem; és ime meghalok, holott semmit sem cselekedtem azokból, miket ezek gonoszúl költöttek ellenem. 44 Az Úr meg is hallgatá az ő szavát. 45 Mert midőn halálra vitetett, fölbuzdítá az Úr egy ifjú ember szent lelkét, kinek Dániel vala neve. 46 S az fölkiálta nagy szóval: Tiszta vagyok én ennek vérétől! 47 És az egész nép hozzája fordúlván, mondá: Micsoda beszéd ez, melyet szóltál? 48 Ki közöttök állván, mondá: Ilyen balgatagok vagytok-e, Izrael fiai! hogy nem vizsgálván s nem ismervén az igazat, halálra kárhoztattátok Izrael leányát? 49 Térjetek vissza az itéletre, mert hamis tanúbizonyságot szólottak ellene. 50 Visszatére tehát a nép sietséggel, és mondák neki a vének: Jőj ide, ülj közénk, és adj nekünk felvilágosítást: mert neked megadta Isten az öregség tiszteletét. 51 És mondá nekik Dániel: Válaszszátok el őket egymástól, és megitélem őket. 52 Mikor tehát elváltak egymástól, eléhívá közőlük az egyiket, és mondá neki: Te elaggott gonosztevő! most szállanak rád a te bűneid, melyeket ezelőtt cselekedtél, 53 hamis itéleteket hozván, az ártatlanokat elnyomván, s a vétkeseket eleresztvén, holott az Úr mondotta: Az ártatlant és igazat meg ne öld. 54 Most tehát, ha láttad őt, mondd meg, micsoda fa alatt láttad őket egymással beszélgetni? Ki mondá: Mézga-fa alatt. 55 Mondá pedig Dániel: Valóban tenfejedre hazudtál. Mert íme az Isten angyala itéletet vévén tőle, kétfelé vág téged. 56 És ezt félreállítván, eléhozatá a másikat, és mondá neki: Kánaánnak és nem Júdának ivadéka! a szépség csalt meg téged, és a kívánság fordította el szivedet. 57 Igy cselekedtetek Izrael leányaival, és azok félvén, engedtek nektek; de Júda leánya nem szenvedte el a ti gonoszságtokat. 58 Most tehát mondd meg nekem, micsoda fa alatt érted őket egymással beszélgetve? Ki mondá: Tölgyfa alatt. 59 Mondá pedig Dániel: Valóban te is fejedre hazudtál, mert itt van az Úr angyala, fegyvere lévén, hogy összeaprítson téged, és megöljön titeket. 60 Ekkor fölkiálta az egész gyülekezet nagy szóval, és áldák az Istent, ki megszabadítja a benne bízókat. 61 És fölzúdulának a két vén ellen (mert meggyőzte vala őket Dániel saját szájokból, hogy hamis tanúbizonyságot mondottak), és úgy cselekvének velök, a mint ők gonoszúl cselekedtek vala felebarátjok ellen, 62 hogy Mózes törvénye szerint cselekedjenek; és megölék őket, és megszabadúla az ártatlan vér az napon. 63 Helciás pedig és felesége dicsérék az Istent az ő leányukért, Zsuzsannáért, férjével, Joakimmal, és minden rokonságukkal, hogy nem találtatott benne az a rút dolog. 64 Dániel pedig nagygyá lőn a nép előtt az naptól és azután.