Dániel jövendölése 14

Dániel Bél papjainak csalárdságait felfödözi, az isten gyanánt imádott kigyót megöli, az oroszlánverembe vettetik, de abból kiszabadúl.

1 És Astiages király az ő atyáihoz téteték, és a persa Círus vevé át az ő országát.

2 Dániel pedig a király vendége vala, tiszteltetve minden baráti fölött. 3 És vala egy Bél nevű bálvány a babiloniaknál; melyre mindennap tizenkét mérték lisztlángot, negyven juhot és hat korsó bort költöttek. 4 A király is tisztelte azt, és elment mindennap annak imádására; Dániel pedig az ő Istenét imádja vala. És mondá neki a király: Miért nem imádod te Bélt? 5 Ki felelvén, mondá neki: Mert nem tisztelem a kézzel csinált bálványokat, hanem az élő Istent, ki az eget és földet teremtette, és hatalma vagyon minden testen. 6 És mondá neki a király: Nem látszik előtted Bél élő istennek lenni? nem látod-e, mennyit eszik és iszik naponkint? 7 És mondá elmosolyodva Dániel: Ne légy csalódásban, oh király! mert ez belűl sárból, és kivűl rézből vagyon, és nem eszik soha. 8 És megharagudván a király, eléhívá annak papjait, és mondá nekik: Ha meg nem mondjátok nekem, kicsoda az, ki mind e költséget megeszi, meghaltok. 9 Ha pedig megmutatjátok, hogy Bél eszi meg ezeket, meghal Dániel, mert káromlotta Bélt. És mondá Dániel a királynak: Legyen a te igéd szerint. 10 Valának pedig Bél papjai hetvenen, feleségeik-, gyermekeik- és kisdedeiken kivűl. És a Király elméne Dániellel Bél templomába. 11 És Bél papjai igy szólának: Ime mi kimegyünk, és te, király, tedd le az étkeket, és tölts bort, és zárd be az ajtót, és pecsételd be gyürűddel. 12 És ha reggel bemenvén, úgy nem találandod, hogy Bél mindent megevett: halállal haljunk meg mi, vagy Dániel, ki hazudott ellenünk. 13 Könnyen vevék a dolgot; mert az asztal alatt ál-ajtót csináltak vala, és azon járának be mindenkor, és megevének mindent. 14 Lőn tehát, miután kimentek amazok, a király Bél elé raká az étkeket; Dániel pedig parancsolá szolgáinak, hogy hamut hozzanak; és elhinté azt az egész templomban a király előtt; és kimenvén, bezárák az ajtót, és bepecsételvén a király gyürűjével, elmenének. 15 Éjjel pedig, szokásuk szerint, bemenének a papok és feleségeik és fiaik, és mindent megevének és megivának. 16 A király korán reggel fölkele, és vele Dániel. 17 És mondá a király: Épen vannak-e a pecsétek? Dániel! Ki felelé: Épen, király! 18 És mihelyt az ajtót fölnyitotta, a király az asztalra tekintvén, fölkiálta nagy szóval: Nagy vagy, Bél! és nincs tenálad semmi álnokság. 19 Dániel mosolyga, és visszatartóztatá a királyt, hogy be ne menjen, és mondá: Ime a földszin, nézd, ki nyomdokai ezek? 20 És mondá a király: Látom a férfiak és asszonyok és gyermekek nyomdokait. És megharaguvék a király. 21 Akkor megfogatá a papokat és feleségeiket és fiaikat; és megmutaták neki a rejtekajtókat, melyeken bejártak, és megették, mik az asztalon valának. 22 Azért megöleté őket a király, és Bélt Dániel hatalmába adá; ki lerontá azt templomával együtt. 23 És vala egy nagy sárkány azon a helyen, melyet a babiloniak tisztelének. 24 És mondá a király Dánielnek: Ime most nem mondhatod, hogy ez nem élő isten; imádjad azért ezt. 25 És mondá Dániel: Az én Uramat Istenemet imádom, mert ő az élő Isten; ez pedig nem élő isten. 26 Te, király! adj nekem hatalmat, és én megölöm a sárkányt kard és bot nélkül. És mondá a király: Adok. 27 Dániel tehát vőn szurkot, hájat és szőrt, és öszszefőzé, és darabokra csinálá, és a sárkány szájába adá, és megpukkada a sárkány. És mondá: Ime, kit tiszteltetek. 28 Hallván ezt a babiloniak, fölötte megboszankodának, és egybegyűlvén a király ellen, mondák: Zsidóvá lett a király; Bélt lerontotta, a sárkányt megölte, a papokat is meggyilkolta. 29 És a királyhoz menének, és mondák: Add kezünkbe Dánielt, mert különben megölünk téged és házadat. 30 Látván a király, hogy erősen rája estek, a szükségtől kényszeríttetve, kezeikbe adá Dánielt. 31 Kik őt az oroszlánok vermébe veték, és hat napig vala ott. 32 A veremben pedig hét oroszlán vala, és azoknak minden napra két testet adtak és két juhot; de akkor nem adtak nekik, hogy megegyék Dánielt. 33 Vala pedig Habakuk próféta Judeában, ki étket főzött és kenyeret aprított vala egy edénybe, és a mezőre méne, hogy az aratóknak vigye. 34 És mondá az Úr angyala Habakuknak: Vidd el a te ebédedet Babilonba Dánielnek, ki az oroszlánok vermében vagyon. 35 És mondá Habakuk: Uram! Babilont nem láttam, és a vermet nem tudom. 36 És megfogván őt az Úr angyala üstökénél, elvivé őt hajánál fogva, és letevé Babilonban a verem fölé az ő lelkének sebességével. 37 És kiálta Habakuk, mondván: Dániel, Isten szolgája! vedd az ebédet, melyet neked az Isten küldött. 38 És mondá Dániel: Megemlékeztél rólam, Isten! és nem hagytad el a téged szeretőket. 39 És fölkelvén Dániel, evék. Az Úr angyala pedig azonnal helyére állitá vissza Habakukot. 40 A király eljöve hetednapon, hogy sirassa Dánielt; és a veremhez méne, és betekinte: és ime Dániel az oroszlánok között ül vala. 41 És fölkiálta nagy szóval a király, mondván: Nagy vagy, Uram, Dánielnek Istene! És kivoná őt az oroszlánok verméből; 42 azokat pedig, kik az ő veszedelmének okai voltak, a verembe veté, és egy szempillantásban megemésztetének őelőtte. Akkoron mondá a király: Féljék mindnyájan az egész földön lakók Dániel Istenét; mert ő a megszabadító, jeleket és csodákat cselekvő a földön, ki megszabadította Dánielt az oroszlánok verméből.