Dániel jövendölése 3

1 Nabukodonozor király aranyból képszobrot csináltata, hatvan könyöknyi magasságút, hat könyöknyi szélességűt, és fölállíttatá azt Babilon tartományában Dúra mezején. 2 Ezután Nabukodonozor király elkülde egybegyűjteni a fejedelmeket, a birákat és törvénytevőket, hadnagyokat, urakat és helytartókat, és a tartományok minden főembereit, hogy jőjenek össze a képszobor fölavatására, melyet emelt vala Nabukodonozor király. 3 Egybegyűlének tehát a fejedelmek, a bírák és törvénytevők, a hadnagyok és urak és az előkelők, kik tisztségekben valának, s a tartományok minden főemberei, hogy együtt legyenek a képszobor fölavatásán, melyet emelt vala Nabukodonozor király; állának pedig a képszobor előtt, melyet Nabukodonozor király emelt vala. 4 És a hirdető hangosan kiáltá: Meghagyatik nektek, népeknek, nemzetségeknek és nyelveknek: 5 A mely órában halljátok a harsona, a síp, és czitera, a lant és hárfa az énekszó és mindenféle hangszerek zengését, leborúlván imádjátok az arany képszobrot, melyet Nabukodonozor király emelt. 6 Ha pedig valaki leborúlva nem imádja, azon órában bevettetik az égő tüzes kemenczébe. 7 Ezekután tehát mihelyt meghallák minden népek a harsona, a síp és czitera, a lant és hárfa, az énekszó és mindenféle hangszerek zengését, minden népek, nemzetségek és nyelvüek leborúlva imádák az arany képszobrot, melyet Nabukodonozor király emelt vala. 8 De azon időben legottan eléállván a kaldeus férfiak, bevádolák a zsidókat, 9 és mondák Nabukodonozor királynak: Király! örökké élj! 10 Te, király! parancsot adtál ki, hogy minden ember, a ki hallja a harsona, a síp és czitera, a lant és hárfa, az énekszó és mindenféle hangszerek zengését, borúljon le, és imádja az arany képszobrot. 11 Ha pedig valaki leborúlva nem imádja, az égő tüzes kemenczébe vettessék. 12 Vannak azonban zsidó férfiak, kiket Babilon tartományának ügyviselőivé rendeltél, Sidrák, Misák és Abdenágó; e férfiak megvetették, oh király! parancsodat, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany képszobrot, melyet emeltél, nem imádják. 13 Akkor Nabukodonozor dühében és haragjában parancsolá, hogy hozzák elé Sidrákot, Misákot és Abdenágót; kik mindjárt a király színe elé hozattak. 14 És szólván Nabukodonozor király, mondá nekik: Sidrák, Misák és Abdenágó! valóban nem tisztelitek-e az én istenemet? és az arany képszobrot, melyet emeltem, nem imádjátok-e? 15 Most tehát, ha készen vagytok, a mely órában halljátok a harsona, a síp, czitera, lant és hárfa, az énekszó és minden hangszerek zengését, borúljatok le, és imádjátok a képszobrot, melyet állítottam; hogyha nem imádjátok, azon órában be fogtok vettetni az égő tüzes kemenczébe; és ki az az Isten, ki megment titeket az én kezemből? 16 Felelvén Sidrák, Misák és Abdenágó, mondák Nabukodonozor királynak: Nem szükség erre neked megfelelnünk. 17 Mert ime a mi Istenünk, kit tisztelünk, megmenthet minket az égő tüzes kemenczéből, és a te kezeidből, oh király, megszabadíthat. 18 De ha ezt nem akarná is, tudtodra legyen, király! hogy a te isteneidet nem tiszteljük, és az arany képszobrot, melyet emeltél, nem imádjuk. 19 Akkor Nabukodonozor eltelék boszúsággal, és orczájának színe elváltozék Sidrák, Misák és Abdenágó ellen, és megparancsolá, hogy gyujtsák be a kemenczét hétszerte jobban, mintsem szokott volt begyujtatni. 20 És seregéből a legerősebb férfiaknak megparancsolá, hogy megkötvén Sidrák, Misák és Abdenágó lábait, az égő tüzes kemenczébe vessék őket. 21 S ezen férfiak legottan megkötöztetve, nadrágjokban és süvegökben, sarujokban és ruhájokban az égő tüzes kemenczének közepébe vettetének. 22 Mert a király parancsa sürgeté, a kemencze pedig igen be volt gyujtva, úgy hogy azon férfiakat, kik bevetették vala Sidrákot, Misákot és Abdenágót, megölé a tűz lángja. 23 E három férfiú pedig, azaz, Sidrák, Misák és Abdenágó kötözve lévén, az égő tüzes kemencze közepébe esének.

A következőket a héber könyvekben nem találtam. )

24 És a láng közepett járának, dicsérvén az Istent és áldván az Urat. 25 Azariás pedig állván, így imádkozék, és megnyitván száját a tűz közepett, mondá: 26 Áldott vagy Uram, atyáink Istene! dicséretes és dicsőséges a te neved mindörökké; 27 mert igazságos vagy mindenben, miket velünk cselekedtél, és minden cselekedeteid igazak, és utaid egyenesek, és minden itéleteid igazak. 28 Mert igaz itéleteket cselekedtél mindazok szerint, miket ránk hoztál és atyáink szent városára, Jerusalemre; mert igazságos itélettel hoztad ránk mindezeket a mi bűneink miatt. 29 Mert vétkeztünk és gonoszúl cselekedtünk, eltávozván tőled, és vétkeztünk mindenekben; 30 parancsaidat nem hallgattuk, nem tartottuk meg, és nem cselekedtünk úgy, mint te parancsoltad vala nekünk, hogy jól legyen dolgunk. 31 Azért mindazt, miket ránk hoztál, és mind a miket cselekedtél velünk, igaz itélettel cselekedted. 32 Átadván minket igazságtalan, gonosz és törvényszegő ellenségeink kezébe, és oly igazságtalan királynak, kinél nincs gonoszabb az egész földön. 33 Most szánkat sem nyithatjuk meg, szégyenné és gyalázattá lettünk szolgáidnak és azoknak, kik téged tisztelnek. 34 Kérünk, ne adj kézbe minket mindörökre a te nevedért, és ne bontsd föl szövetségedet. 35 És ne vond el tőlünk irgalmasságodat Ábrahámért, a te kedveltedért, Izsákért, a te szolgádért, és Izraelért, a te szentedért, 36 kiknek szólottál, megigérvén, hogy megsokasítod az ő ivadékukat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján vagyon; 37 mert, Uram, csekélyebbek lettünk minden nemzetnél, és meg vagyunk alázva most az egész földön bűneinkért. 38 És nincs ez időben fejedelem, vezér és próféta, sem égő-, sem eledel-, sem hála-áldozat, sem jó illatszer, sem hely a zsengéknek teelőtted, 39 hogy megnyerhetnők irgalmasságodat. Hanem töredelmes lélekkel és alázatos szívvel lévén, fogadj be minket. 40 Mint a kosokból és tulkokból s ezer kövér bárányokból való égő-áldozatban, úgy legyen most a te színed előtt kedves a mi áldozatunk; mert nem szégyenűlnek meg a tebenned bízók. 41 És most követünk téged teljes szívvel, és félünk téged, és keressük a te színedet. 42 Ne szégyeníts meg minket, hanem cselekedjél velünk a te kegyességed szerint és irgalmad sokasága szerint. 43 És ments ki minket a te csodatételeid szerint, és dicsőitsd meg a te nevedet, Uram! 44 És szégyenűljenek meg mindnyájan, kik gonoszt mutatnak a te szolgáid iránt, szégyenűljenek meg mindenhatóságod által, és tiportassék le az ő erejök. 45 És tudják meg, hogy te vagy egyedűl az Úr Isten és dicsőséges a föld kerekségén. 46 És nem szűnének meg a király szolgái, kik bevetették vala őket, gyujtogatni a kemenczét kénköves enyvvel és csöpűvel, szurokkal és venyigékkel; 47 és kiüte a láng a kemencze fölött negyvenkilencz könyöknyire; 48 kiüte és megégeté, kiket a kemencze mellett talált a kaldeusok közől. 49 Az Úr angyala pedig leszálla Azariással és társaival a kemenczébe, és a tűz lángját kétfelé üté a kemenczében, 50 és olyanná tevé a kemencze közepét, mint harmaton a szellő lengedezését; és a tűz teljességgel nem illeté őket, semmi fájdalmokra és semmi bántásokra sem lőn. 51 Ekkor azok hárman mind egy szájjal dicsérék, dicsőiték és áldák Istent a kemenczében, mondván: 52 Áldott vagy, Uram, Atyáink Istene! dicséretes, dicsőséges és magasztos mindörökké; és áldott a te dicsőséged szent neve, dicséretes és magasztos mindörökké. 53 Áldott vagy te dicsőséged szent templomában, fölötte dicséretes és fölötte dicsőséges mindörökké. 54 Áldott vagy te országod királyi székében, fölötte dicséretes és fölötte magasztos mindörökké. 55 Áldott vagy te, ki átlátod a mélységeket, és a kerubokon ülsz, dicséretes és magasztos mindörökké. 56 Áldott vagy az ég erősségében, dicséretes és dicsőséges mindörökké. 57 Áldjátok az Úr minden alkotmányai az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 58 Áldjátok az Úr angyalai az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 59 Áldjátok egek az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 60 Áldjátok minden egek fölötti vizek az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 61 Áldjátok az Úr minden erősségei az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 62 Áldjátok nap és hold az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 63 Áldjátok égi csillagok az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 64 Áldjátok minden záporeső és harmat az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 65 Áldjátok Isten minden szelei az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 66 Áldjátok tűz és hőség az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 67 Áldjátok hideg és hőség az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 68 Áldjátok harmat és zuzmaráz az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 69 Áldjátok fagy és hideg az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 70 Áldjátok jég és hó az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 71 Áldjátok éjek és napok az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 72 Áldjátok világosság és sötétség az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 73 Áldjátok villámok és felhők az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 74 Áldja a föld az Urat, dicsérje és magasztalja őt mindörökké. 75 Áldjátok hegyek és halmok az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 76 Áldjátok minden földi termények az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 77 Áldjátok kútforrások az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 78 Áldjátok tengerek és folyóvizek az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 79 Áldjátok czethalak és a vizekben úszó minden állatok az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 80 Áldjátok minden égi madarak az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 81 Áldjátok minden vadak és barmok az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 82 Áldjátok emberek fiai az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 83 Áldja Izrael az Urat, dicsérje és magasztalja őt mindörökké. 84 Áldjátok Úr papjai az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 85 Áldjátok Úr szolgái az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 86 Áldjátok igazak szivei és lelkei az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 87 Áldjátok szentek és alázatos szivűek az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké. 88 Áldjátok Ananiás, Azariás, Misael az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké; mert kimentett minket a pokolból, és kiragadott a halál kezéből, és megszabadított az égő láng közepéből, és a tűz közepéből kimentett minket. 89 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart az ő irgalmassága. 90 Áldjátok minden istenfélők az Urat, az istenek Istenét; dicsérjétek és adjatok hálát neki, mert mindörökké tart az ő irgalmassága.

Eddig nincs a héberben, és a miket ide tettünk, Theodotion kiadásából vettük át. )

91 (Kald. 24.) Ekkor Nabukodonozor király elálmélkodék, és sietséggel fölkelvén, mondá főembereinek: Nem három férfiút vetettünk-e kötve a tűz közepébe? kik felelvén a királynak mondák: Bizonynyal annyit, oh király! 92 (25.) Felele és mondá: Ime én négy megoldott férfiút látok, és a tűz közepett járnak, és semmi sérelem nincs bennök; és a negyedik ábrázatra hasonló az Isten fiához. 93 (26.) Akkor Nabukodonozor az égő tüzes kemencze ajtajához járúlván, mondá: Sidrák, Misák és Abdenágó, a fölséges Isten szolgái! lépjetek ki, és jőjetek elé. És azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abdenágó a tűz közepéből. 94 (27.) És egybegyűlvén a főemberek és birák, a törvénytevők és a király hatalmasai, nézik vala azon férfiakat, hogy semmi hatalma sem lett a tűznek az ő testeiken, és fejökön a haj sem perzselődött meg, sem lábravalójok nem változott, sőt még a tűznek szaga sem járta át őket. 95 (28.) És kitörvén Nabukodonozor, mondá: Áldott az ő Istenök, tudniillik, Sidráké, Misáké és Abdenágóé, ki elküldötte angyalát, és megszabadította szolgáit, kik benne hittek. Ők a király szavát elmellőzték, és kézbe adták testeiket, hogy ne szolgáljanak és ne imádjanak semmi más istent az ő Istenökön kivűl. 96 (29.) Éntőlem azért ez a végzés adatik, hogy a ki bármely nép-, nemzetség- és nyelvüekből, káromlást szól Sidrák, Misák és Abdenágó Istene ellen, veszszen az, és háza pusztíttassék el; mert nincs más Isten, ki így megszabadíthatna. 97 (30.) Akkor a király ismét nagyra emelé Sidrákot, Misákot és Abdenágót Babilon tartományában. 98 (31.) Nabukodonozor király minden népeknek, nemzeteknek és nyelvűeknek, kik az egész földön laknak. Békeségtek növekedjék. 99 (32.) Jeleket és csodákat cselekedett énnálam a fölséges Isten; ugyanazért tetszett nekem hirdetni 100 (33.) az ő jeleit, mert nagyok, és az ő csodáit, mert hatalmasok; az ő országa örökkévaló ország, és hatalmassága nemzedékről nemzedékre tart.