Dániel jövendölése 6

Dániel tiszteletben tartatik Dariustól is, de azután az oroszlán-verembe vettetik, Isten azonban csodálatosan megtartja őt.

1 És a médus Darius foglalá el az országot, hatvankét esztendős korában. 2 Tetszék Dariusnak, és rendele az országban százhúsz helytartót, hogy egész országában legyenek. 3 És azok fölött három fejedelmet, kik közől Dániel egyik vala, hogy a helytartók azoknak adjanak számot, és a királynak ne legyen bajlódása. 4 Azonban Dániel felűlhaladá mind a fejedelmeket és helytartókat, mert az Isten lelkével bővelkedik vala. 5 A király tehát szándékozék őt az egész ország fölé rendelni. Azért a fejedelmek és helytartók okot keresének a király dolgaiban; de semmi okot, sem gyanút nem találhatának, mivel hű vala, és semmi vétek és gyanú nem találtatott benne. 6 Mondák azért ama férfiak: Nem találunk mi Dánielben semmi vád-okot, hacsaknem az ő Istene törvényében. 7 Akkor a fejedelmek és helytartók meglepék a királyt, és így szólának neki: Darius király! örökké élj! 8 Tanácsot tartottak a te országod minden fejedelmei, a bírák és helytartók, a tanácsosok és törvénytevők, hogy királyi végzés és parancs hirdettessék, mely szerint, ha valaki harmincz napig kéréssel járúl akármely istenhez vagy emberhez tekivűled, oh király! az oroszlánok vermébe vettessék. 9 Most azért, király! erősítsd meg a végzést, és írd alá a parancsot, hogy meg ne változtassék, mi a médusoktól és persáktól végeztetett, és senkinek se legyen szabad azt megszegni. 10 Darius tehát kiadá a parancsot és rendelést. 11 Melyet mikor megérte Dániel, tudniillik, hogy a végzés megerősíttetett, beméne házába, és megnyitván az ablakokat felső teremében, Jerusalem felé naponkint három ízben hajtá meg térdeit, és imádkozék és vallást tőn Istene előtt, mint azelőtt is szokott vala cselekedni. 12 Azért ama férfiak szorgalmasabban vizsgálódván, Dánielt imádkozva és Istenéhez könyörögve, találák. 13 És elmenvén, szólának a királynak a parancsolatról: Király! nemde rendelted: hogyha valamely ember harmincz napig kéréssel járúl valakihez az istenek vagy emberek közől tekivűled, oh király! az oroszlánok vermébe vettessék? Kiknek felelvén a király, mondá: Igaz a beszéd, a médusok és persák végzése szerint, melyet nem szabad megszegni. 14 Erre felelvén, mondák a király előtt: Dániel, egyike Júda fogoly-fiainak, nem gondolt a te törvényeddel és parancsoddal, melyet rendeltél, hanem három ízben imádkozik naponkint az ő könyörgésével. 15 Hallván e szót a király, igen megszomorodék, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napestig iparkodék, hogy őt megmentse. 16 Ama férfiak pedig megértvén a királyt, mondák neki: Tudjad király! ez a médusok és persák törvénye, hogy bármely parancsot, melyet a király végez, nem szabad megszegni. 17 Ekkor parancsolá a király, és eléhozák Dánielt, és beveték őt az oroszlánok vermébe. És mondá a király Dánielnek: A te Istened, kit mindenkor tisztelsz, ő megszabadít téged. 18 És hozának egy követ, s a verem szájára tevék, melyet bepecsétele a király saját gyürűjével és az ő főembereinek gyürűjével, nehogy valami történjék Dániel ellen. 19 És elméne a király az ő házába, és lefeküvék vacsorátlan, és étkek nem vitetének eléje, azonfelűl az álom is eltávozék tőle. 20 Azután a király korán reggel fölkelvén, sietve az oroszlánok verméhez méne; 21 és a veremhez közelgetvén, Dánielt keserves szóval kiáltá, és szóla neki: Dániel, élő Istennek szolgája! a te Istened, kinek te mindenkor szolgálsz, vajjon megszabadíthatott-e téged az oroszlánoktól? 22 És Dániel felelvén a királynak, mondá: Király! örökké élj!

23 Az én Istenem elküldötte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, és nem ártottak nekem; mert őelőtte igazság találtatott bennem, de, oh király, előtted sem vétettem. 24 Fölötte nagyon megörűle a király ezen, és parancsolá, hogy Dánielt húzzák ki a veremből; és Dániel kihúzaték a veremből, és semmi sérelem nem találtaték rajta, mert hitt az ő Istenének. 25 Ezután a király parancsára eléhozatának ama férfiak, kik bevádolták vala Dánielt, és az oroszlánok vermébe vettetének ők és fiaik és feleségeik; s még le sem jutának a verem fenekéig, már megragadák őket az oroszlánok, és minden tetemöket összeroncsolák. 26 Akkor Dárius király íra minden népeknek, nemzetségeknek és nyelvűeknek, kik az egész földön laknak: Békeségtek növekedjék. 27 Éntőlem adatik ez a parancsolat, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét; mert ő az élő Isten, és örökön örökké való, az ő országa el nem enyészik, és hatalma örökké tart. 28 Ő a szabadító és üdvözítő, ki jeleket és csodákat teszen az égen és földön, ki megszabadította Dánielt az oroszlánok verméből. 29 Dániel pedig megmarada Darius országlása és a persa Círus országlása alatt.