Dániel jövendölése 8

1 Boldizsár király harmadik esztendejében látomás jelenék meg nekem. Én, Dániel, azután, mit láttam vala először, 2 látám az én látomásomban, midőn Szúza várában valék, mely Élam tartományában vagyon, – látám pedig a látomásban, hogy az Ulai kapu fölött valék. 3 És fölemelém szemeimet, és nézék, és íme egy kos álla a tó mellett; magas szarvai lévén, és az egyik magasabb a másiknál és növekedő. 4 Azután látám a kost szarvaival ökleldezni napnyugat, éjszak és dél felé, és semmi állat sem állhata ellene, s nem szabadúlhatának meg kezéből; akaratja szerint cselekvék, és igen nagygyá lőn. 5 S mig erre figyelék, íme egy kecskebak jöve napnyugatról az egész föld szinére, nem is illetvén a földet; a baknak pedig kitűnő szarva vala szemei között. 6 És szinte ama szarvas koshoz méne, melyet láttam vala a kapu előtt állani, és feléje futa erejének rohamával. 7 És közelgetvén a koshoz, rája dühűle és megöklelé a kost, és letörvén ennek két szarvát, nem állhata a kos ellene; és miután a földre ejtette, megtapodá, és kezéből senki sem szabadíthatá ki a kost. 8 A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; és miután megnőtt, eltörék nagy szarva, és az alatt négy szarv támada az ég négy tája felé. 9 Ezek egyikéből pedig egy kis szarv növe ki, és nagygyá lőn dél és napkelet ellen, és az erős nép ellen. 10 És fölemelkedék az égnek táboráig, és levete nehányat a táborból és csillagokból, és letapodá azokat. 11 És egész a tábor fejedelméig fölemelkedék, és elvevé tőle a mindennapi áldozatot, és lerontá az ő szent helyét. 12 Erőhatalom adaték pedig neki a mindennapi áldozat ellen a bűn miatt; az igazság lesujtatik a földre, ő megteszi ezt, és sikerűl neki. 13 És hallék egyet a szentek közől szólani, és mondá egyik szent a másiknak, de az általam nem ismert szólónak: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozatról s a végbemenő pusztítás bűnéről? s a szentély és tábor meddig tapodtatik? 14 És mondá neki: Kétezer háromszáz nap estéig és reggeléig, s azután megtisztíttatik a szentély. 15 Lőn pedig, mikor látám, én, Dániel, e látomást, és értelmét vizsgálám: íme elém álla egy, férfiúhoz hasonló alak. 16 És hallám a férfiú szavát Ulai között, midőn kiálta és mondá: Gábriel! értesd meg ezzel a látomást. 17 És jöve és közelíte, a hol én állok vala, és mikor eljött, megijedvén, orczámra esém, és mondá nekem: Értsed, ember fia! mert az idő végével teljesedik be e látomás. 18 És mikor velem szóla, arczra esém a földön; ő illete engem és lábamra állíta, 19 és mondá nekem: Én megmutatom neked a mik következendők az átok utolsójával, mert az idő végére leszen az. 20 A kos, melynek láttad, hogy szarvai vannak, a médusok és persák királya. 21 A kecskebak pedig a görögök királya, és a nagy szarv, mely szemei között vala, az első király. 22 Hogy pedig letöretvén, négy támada helyébe, négy király fog támadni az ő nemzetségéből, de nem az ő erejével. 23 És azok országlása után, mikor megszaporodnak a gonoszságok, egy szemtelen arczú és cselszövényekhez értő király fog támadni. 24 És nagy leszen az ő erőssége, de nem saját ereje által; és hihetetlenűl elpusztít mindent, s ezt sikeresen végrehajtja; megöli az erőseket és a szentek népét, 25 önkénye szerint; és sikeres lesz kezében az álnokság; szivében fölfuvalkodik, és mindenben bővelkedvén, felette sokat megöl, s a fejedelmek fejedelme ellen támad; de végre minden kéz nélkül megrontatik. 26 És ez az estéről és reggelről mondott látomás, igaz; azért pecsételd be a látomást, mert sok nap múlva leszen meg. 27 És én, Dániel, elájulék és belebetegedém nehány napig; és miután fölkeltem, a király dolgait végzém, és álmélkodám a látomáson, és nem volt, ki megfejtse.