Dániel jövendölése 9

1 Első esztendejében Dariusnak, Asvérus fiának, a médusok ivadékából valónak, ki uralkodó lőn a kaldeusok országán, 2 első esztendejében országlásának, én, Dániel, megértém a könyvekből az esztendők számát, melyről lett az Úr beszéde Jeremiás prófétához, hogy beteljék Jerusalem pusztúlásának hetven esztendeje. 3 És orczámat az én Uramhoz Istenemhez fordítám, hogy könyörögjek és imádkozzam böjtöléssel, szőrzsákban és hamuban. 4 És imádkozám az én Uramhoz Istenemhez, és vallást tevék és mondám: Kérlek, Uram! nagy és rettenetes Isten! ki megtartod a szövetséget és irgalmat azoknak, kik téged szeretnek, és parancsaidat teljesítik; 5 vétkeztünk, gonoszságot míveltünk, istentelenűl cselekedtünk, eltávoztunk és elhajlottunk a te parancsaidtól és itéleteidtől. 6 Nem engedelmeskedtünk szolgáidnak, a prófétáknak, kik a te nevedben szólottak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az egész föld népének. 7 Tied, Uram, az igazság, mienk pedig az orczapirúlás, a mint ez ma vagyon Júda férfiain, Jerusalem lakóin és az egész Izraelen, a közel- és távollevőkön, mindazon földeken, melyekre kivetetted őket gonoszságaikért, melyekkel vétkeztek ellened. 8 Rajtunk, Uram, az orczapirúlás, a mi királyainkon, fejedelmeinken és atyáinkon, kik vétkeztek. 9 Nálad pedig, Urunknál Istenünknél, az irgalom és kegyelmezés; mert eltávoztunk tőled, 10 és nem hallgattuk a mi Urunk Istenünk szavát, hogy az ő törvényében jártunk volna, melyet nekünk adott az ő szolgái, a próféták által. 11 Egész Izrael megszegte törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallják a te szódat; és ránk hullott az átok és eskü, mely írva vagyon Mózesnek, az Isten szolgájának könyvében, mert vétkeztünk ellene. 12 És teljesítette beszédeit, melyeket ellenünk szólott és fejedelmeink ellen, kik minket itéltenek, hogy majd ránk hozza a nagy gonoszt, minő soha nem volt az egész ég alatt, a szerint, mint lőn Jerusalemben. 13 A mint írva vagyon Mózes törvényében, mind az a gonosz ránk jött, és nem könyörögtünk a te színed előtt, Urunk Istenünk! hogy megtértünk volna gonoszságainkból, gondolóra vévén a te igazságodat. 14 És az Úr is éber volt a csapásra, és ránk hozta azt; igaz a mi Urunk Istenünk minden cselekedetében, melyeket tett, mert nem hallgattuk az ő szavát. 15 Most tehát, mi Urunk Istenünk! ki a te népedet kihoztad Egyiptom földéről erős kézzel, és nevet szerzettél magadnak mind e mai napig; – vétkeztünk, gonoszságot cselekedtünk, 16 Uram! minden te igazságod ellen. Fordúljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodról, Jerusalemről és szent hegyedről; mert a mi bűneinkért és atyáink gonoszságaért, Jerusalem és a te néped gyalázatra vannak mindeneknél mikörűlünk. 17 Hallgasd meg tehát, Istenünk, a te szolgád imádságát és könyörgéseit; és fordítsd orczádat tenmagadért a te szentélyedhez, mely elpusztúlt. 18 Hajtsd hozzánk, Istenem, a te füleidet, és hallgass meg; nyisd föl szemeidet, és lásd a mi pusztúlásunkat és a várost, melyre segítségűl hivatott a te neved; mert nem igaz-voltunknál fogva öntjük színed elé könyörgéseinket, hanem a te nagy irgalmadban bízva. 19 Hallgass meg, Uram! légy kegyelmes Uram! figyelmezz, és cselekedd meg; ne késsél, én Istenem, tenmagadért, mert a te neved hivatott segítségűl a városra és a te népedre. 20 És midőn még szólék, és imádkozám, és megvallám bűneimet és az én népem, Izrael bűneit, és könyörgésemet Istenem színe elé öntém Istenem szent hegyéért; 21 midőn még szólék az imádságban, ime a férfiú, Gábriel, kit láttam vala előbb a látomásban, gyorsan röpűlvén, illete engem az esteli áldozat idején. 22 És megtaníta engem, és szóla nekem, mondván: Dániel! most jöttem ki, hogy megtanítsalak téged és értesítselek. 23 A te könyörgéseid kezdetén ment ki az ige; én pedig eljöttem, hogy megjelentsem neked, mert te kivánatok férfia vagy; figyelj tehát az igére, és értsd meg a látomást. 24 Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy megszűnjék a törvényszegés és véget érjen a bűn, eltöröltessék a gonoszság és eléhozassék az örök igazság, beteljesedjék a látomás és jövendölés és a szentek Szente fölkenessék. 25 Tudjad azért és jegyezd meg: Azon íge kihirdetésétől, hogy ismét fölépíttessék Jerusalem, Krisztusig, a fejedelemig, hét hét és hatvankét hét leszen; és ismét fölépíttetnek az utczák és kőfalak az idők szorongatásában. 26 És hatvankét hét után megöletik a Krisztus; és nem leszen az ő népe, mely őt megtagadja. És egy nép jövendő fejedelmével a várost és szentélyt széthányja; ennek vége pusztítás, s a had elmultával az elhatározott végpusztúlás. 27 De az egy héten sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét felén elfogy az eledel- és egyéb áldozat; és leszen a templomban a pusztaság utálatossága, s fogytig és végig megmarad a pusztúlás.