Mózes V. könyve. Deuteronomium 1

1 Ezek az igék, melyeket Mózes egész Izraelnek mondott, a Jordánon innét a pusztának mezőségén, a vörös tenger ellenében, Fárán és Tofel, Lábán és Haszerót között, hol igen sok arany van. 2 tizenegy nap járásnyira Hórebtől, a Szeir hegy útján Kádeszbarnéig. 3 A negyvenedik esztendőben, tizenegyedik hónapban, a hó első napján beszélé Mózes Izrael fiainak mind, a miket parancsolt vala neki az Úr, hogy megmondja nekik, 4 miután megverte Széhont, az amorreusok királyát, ki Heszebonban lakott; és Ógot, a bászáni királyt, ki Asztarotban és Edraiban 5 a Jordánon innét, Moáb földén lakott vala. És kezdé Mózes a törvényt magyarázni, mondván: 6 A mi Urunk Istenünk szólott nekünk Hóreben, mondván: Elég volt nektek e hegyen lakni; 7 térjetek vissza, és jöjetek az amorreusok hegyére és a többi helyekre, melyek ahhoz közel vannak, a mezőségekre és a hegyes-völgyes helyekre délfelé, és a tenger partja mellett, a kananeusok földére, és a Libanonra, a nagy folyóig, Eufratesig. 8 Ime, úgymond, nektek adtam azt; menjetek be, és birjátok azt, miről megesküdött az Úr atyáitoknak Ábrahám, Izsák- és Jákobnak, hogy nekik adja azt, és utánok ivadékuknak. 9 És azért mondottam nektek azon időben: 10 Nem győzlek egymagam titeket, mert Uratok Istenetek megsokasított benneteket, és igen sokan vagytok már, mint az ég csillagai. 11 (Atyáitok Ura Istene adjon e számhoz még sok ezret, és áldjon meg titeket, a mint mondotta vala.) 12 Nem viselhetem egyedűl magam dolgaitokat és terheiteket és pöreiteket. 13 Adjatok magatok közől bölcs és értelmes férfiakat, kiknek viselete megpróbáltatott nemzetségeitekben, hogy azokat fejedelmeitekké tegyem. 14 Akkor felelétek nekem: Jó dolog, a mit cselekedni akarsz. 15 És vevék nemzetségeitekből bölcs és nemes férfiakat, és rendelém őket fejedelmekké, ezredesekké és századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké, kik mindenre megtanítsanak benneteket. 16 És megparancsolám nekik, mondván: Hallgassátok meg őket, és a mi igaz, azt itéljétek, akár polgár legyen az, akár idegen. 17 Semmi különbség ne legyen a személyekben, úgy hallgassátok meg a kicsinyt, mint a nagyot; és senki személyére ne tekintsetek, mert Isten itélete az. Hogyha valami nehéznek tetszik nektek, hozzátok elém, s én meghallgatlak. 18 És megparancsolám mind, a miket cselekednetek kell. 19 Elindulván pedig Hórebről, átmenénk ama rettenetes és igen nagy pusztán, melyet láttatok, az amorreusok hegyének útján, a mint parancsolta vala nekünk a mi Urunk Istenünk. És mikor Kádeszbarnéba jutottunk, 20 mondám nektek: Eljutottatok az amorreusok hegyére, melyet a mi Urunk Istenünk adni fog nekünk. 21 Lásd a földet, melyet a te Urad Istened ád neked; menj föl és bírjad azt, a mint Urunk Istenünk szólott atyáidnak; ne félj, és semmit se rettegj. 22 És mindnyájan hozzám jövétek, és mondátok: Küldjünk férfiakat, kik megszemléljék a földet, és tudósítsanak, mely úton kelljen fölmennünk, és mely városokba indulnunk. 23 És mivel nekem e beszéd tetszett, küldék közőletek tizenkét férfiút, mindeniket az ő nemzetségéből. 24 Kik elindulván, fölmenének a hegységre, és a szőlőgerezd völgyéig érkezének; és megnézvén a földet, 25 vőnek annak gyümölcseiből, s hogy megmutassák termékenységét, hozzánk elhozák, és mondák: Jó az a föld, melyet Urunk Istenünk adni fog nekünk. 26 De nem akarátok fölmenni, hanem hitetlenek lévén a mi Urunk Istenünk beszédére, 27 zúgolódtatok sátraitokban, és mondátok: Gyülöl minket az Úr, és azért hozott ki Egyiptom földéről, hogy az amorreusok kezébe adjon és eltöröljön minket. 28 Hova menjünk? a követek elrettenték szivünket, mondván: Fölötte nagy ott a sokaság, és nálunknál szálasabb; a városok nagyok, és egész az égig megerősítvék, Enacim fiait láttuk ottan. 29 És mondám nektek: Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlök. 30 Az Úr Isten, ki vezéretek, maga fog harczolni érettetek, mint Egyiptomban cselekedett mindenek láttára. 31 És a pusztában (mint magad láttad), Urad Istened hordozott téged, mint az ember szokta hordozni kis fiát, minden úton, melyen jártatok, míg e helyre jutottatok. 32 És még sem hittetek a ti Uratok- Isteneteknek, 33 ki előttetek járt az úton, és kijelölte a helyet, melyen sátorokat kelle vonnotok, éjjel nektek tűz által mutatván utat, és nappal a felhőoszlop által. 34 És midőn az Úr hallotta beszédeitek szavát, fölindulván, megesküvék, és mondá: 35 Senki sem fogja látni e gonosz nemzedék emberei közől ama jó földet, melyet esküvéssel igértem atyáitoknak, 36 kivéve Jefóne fiát, Kálebet; ő meglátja azt, és neki adom a földet, melyet tapodott, és az ő fiainak, mert követte az Urat. 37 Nem is lehet csodálni a nép ellen való haragját, miután az Úr rám is megharagudván, miattatok, azt mondotta: Te sem mégy be oda, 38 hanem szolgád, Józue, Nun fia, ő megyen be helyetted; őt oktasd és erősítsd, mert ő osztja el sors szerint a földet Izraelnek. 39 Kisdedeitek, kikről mondottátok, hogy fogságra vitetnek, és a fiúk, kik most a jó és gonosz különbségét még nem tudják, ezek mennek be, és nekik adom a földet, és birni fogják azt. 40 Ti pedig térjetek vissza, és menjetek a pusztába a vörös tenger útján. 41 És felelétek nekem: Vétkeztünk az Úr ellen; fölmegyünk és hadakozunk, a mint parancsolta Urunk Istenünk. És mikor fölfegyverkezve mentetek a hegyre, 42 mondá nekem az Úr: Mondd meg nekik: Ne menjetek föl és ne harczoljatok, mert nem vagyok veletek; hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt. 43 Megmondottam, és nem hallgattátok: hanem ellenkezvén az Úr parancsával, és kevélységből fölfuvalkodván, a hegyre fölmentetek. 44 Akkor kijövén az amorreusok, kik a hegyeken laktak, és elétek menvén, üzőbe vettek titeket, mint a méhek szoktak kergetni; és Szeirtől Hormáig vágtak. 45 És mikor visszatérvén, sírtatok az Úr előtt, nem hallgata meg titeket, sem szavatokra nem akara figyelni. 46 Igy Kádeszbarnéban maradtatok sok ideig.