Mózes V. könyve. Deuteronomium 10

1 Az időben mondá az Úr nekem: Faragj magadnak két kőtáblát, mint az előbbiek voltak, és jőj fel hozzám a hegyre, és csinálj egy faszekrényt is, 2 és a táblákra irom az igéket, melyek azokon voltak, miket eltörtél; és tedd azokat a szekrénybe. 3 Csináltam tehát szekrényt szétimfából. És két kőtáblát faragván az előbbiek szerint, fölmenék a hegyre, azokat kezeimben tartván. 4 És íra a táblákra a szerint, mint előbb írt vala, tíz ígét, melyeket monda nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből, mikor a nép egybegyűlt; és nekem adá azokat. 5 És visszatérvén a hegyről, lejövék, és a táblákat a szekrénybe tevém, melyet csináltam vala, s azok mindeddig ott vannak, mint nekem az Úr megparancsolta. 6 Izrael fiai pedig elinditák a tábort Jákán fiainak Berotájából Moszérába, a hol Áron meghalt és eltemettetett, kiért a papi tisztet fia, Eleazar viselte. 7 Onnét Gadgádba jövének; mely helyről elmenvén, táborba szállának Jetebátában, a kutak és patakok földén. 8 Az időben választá ki Lévi nemzetségét, hogy hordozza az Úr szövetségének szekrényét, és előtte álljon a szolgálatban, és áldást adjon nevében a jelennapig. 9 Ennek okáért nem jut Lévinek osztályrész, sem örökség atyafiai között; mert maga az Úr az ő öröksége, a mint megigérte neki a te Urad Istened. 10 Én pedig a hegyen állottam, mint azelőtt, negyven nap és éjjel, és meghallgatott az Úr engem ezúttal is, és téged nem akart elveszteni. 11 És mondá nekem: Eredj, és járj a nép előtt, hogy menjen be, és bírja a földet, melyért megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. 12 És most, Izrael, a te Urad Istened mit kiván tőled egyebet, mint hogy féljed Uradat Istenedet, és járj az ő utain, és szeressed őt, és szolgálj a te Urad- Istenednek teljes szivedből és teljes lelkedből; 13 és tartsd meg parancsait és szertartásait, melyeket én ma neked parancsolok, hogy jól legyen dolgod? 14 Ime Urad- Istenedé az ég és az égnek ege, a föld és minden, a mi azon vagyon; 15 és mégis atyáidhoz ragaszkodott az Úr, és szerette őket, és azok ivadékát választotta ki utánok, azaz titeket minden nemzetek közől, mint ez ma bebizonyúl. 16 Tehát metéljétek körűl sziveteket, és nyakatokat meg ne keményítsétek többé; 17 mert a ti Uratok Istenetek az istenek Istene és az uralkodók Ura, nagy és hatalmas és rettenetes Isten, ki sem személyre nem néz, sem ajándékokat nem veszen el. 18 Itéletet tesz az árvának és özvegynek, szereti a jövevényt, ételt és ruházatot ad neki. 19 Szeressétek tehát ti is a jövevényeket, mert magatok is jövevények voltatok Egyiptom földén. 20 Féljed a te Uradat Istenedet, és egyedűl neki szolgálj; ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél. 21 Ő a te dicsőséged és a te Istened, ki veled e nagy és rettenetes dolgokat cselekedte, melyeket szemeid láttanak. 22 Hetven lélekkel mentek le atyáid Egyiptomba, és ime most megsokasított téged a te Urad Istened, mint az ég csillagait.