Mózes V. könyve. Deuteronomium 11

1 Szeressed tehát a te Uradat Istenedet, és tartsd meg parancsait és szertartásait, itéleteit és rendeléseit minden időben. 2 Ismerjétek meg ma, a miről nem tudnak fiaitok, kik nem látták Uratok Istenetek fenyítékét, nagy dolgait, erős kezét és kinyujtott karját, 3 a jeleket és dolgokat, melyeket Egyiptomnak közepette Fáraó királyon tett és az ő egész földén, 4 és az egyiptomiak minden hadán és lovain és szekerein: mimódon borították el azokat a vörös tenger vizei, mikor titeket kergettek, és eltörlötte őket az Úr e jelen napig; 5 és nektek miket cselekedett a pusztában, míg e helyre jöttetek; 6 és Dátánnak s Abironnak, Eliáb fiainak, ki Rúben fia volt; kiket a föld, száját kinyitván, elnyelt házaikkal, sátoraikkal és minden vagyonukkal, mely nekik Izraelben vala. 7 A ti szemeitek látták az Úr minden nagy tetteit, melyeket cselekedett vala, 8 hogy megtartsátok minden parancsait, melyeket én ma parancsolok nektek, és bemehessetek a földre, és bírhassátok azt, melyre bementek, 9 és sok ideig éljetek azon, melyet esküvel igért az Úr atyáitoknak és az ő ivadékaiknak, a tejjel és mézzel folyó földön. 10 Mert azon föld, melyet elfoglalni mégy, nem olyan, mint Egyiptom földe, melyből kijöttél, hol az elvetett magra öntözésűl víz vezettetik, mint a kertekbe; 11 hanem hegyes és mezős, az égből várván esőket. 12 A te Urad Istened mindenkor megtekinti azt, és rajta vannak szemei az esztendő kezdetétől annak végeig. 13 Ha tehát engedelmeskedtek parancsaimnak, melyeket én ma parancsolok nektek, hogy szeressétek Uratokat Isteneteket, és szolgáljatok neki teljes szivetekből és teljes lelketekből: 14 korai és kései esőt ad földetekre, hogy begyüjtsétek a gabonát és bort és olajat; 15 és a szénát a mezőkről a barmok táplálására, és hogy magatok is egyetek és megelégedjetek. 16 Vigyázzatok, netalán megcsalattassék szivetek, és eltávozzatok az Úrtól, és idegen isteneknek szolgáljatok, és őket imádjátok; 17 és az Úr megharaguván, bezárja az eget, hogy eső ne essék, se a föld ne adja meg termését, és csakhamar elveszszetek a jeles földről, melyet az Úr ad nektek. 18 Vegyétek ez igéimet szivetekre és lelketekre, és kössétek azokat jelűl kezeitekre, és szemeitek közé függeszszétek. 19 Tanitsátok meg fiaitokat, hogy azokról elmélkedjenek, mikor házadban ülsz és úton jársz, és lefekszel és fölkelsz. 20 Ird azokat házad ajtómellékeire és ajtóira, 21 hogy a te és fiaid napjaitok megsokasodjanak a földön, melyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy nekik adja, míg az ég a föld felett lesz. 22 Mert ha megtartjátok a parancsokat, melyeket én nektek parancsolok, és megcselekszitek azokat, hogy a ti Uratokat Isteneteket szeressétek, és minden ő útain járjatok, hozzá ragaszkodván; 23 elveszti az Úr mind e nemzeteket szinetek előtt, és bírni fogjátok azokat, kik nálatoknál nagyobbak és erősebbek. 24 Minden hely, melyet lábatok tapod, tiétek lesz. A pusztától és Libanontól, a nagy folyótól, Eufratestől, a napnyugati tengerig lesznek határaitok. 25 Senki sem áll ellenetek; tőletek rettegést és félelmet ad majd a ti Uratok Istenetek mindazon földre, melyet tapodtok, a mint nektek mondotta vala. 26 Ime elétek adom ma az áldást és az átkot: 27 az áldást, ha engedelmeskedtek a ti Uratok Istenetek parancsainak, melyeket én ma parancsolok nektek; 28 az átkot, ha nem engedelmeskedtek a ti Uratok Istenetek parancsainak, hanem eltávoztok az útról, melyet én most nektek mutatok, és idegen istenek után jártok, kiket nem ismertek. 29 Mikor pedig a te Urad Istened beviszen téged ama földre, hová lakni mégy: mondd az áldást Garízim hegyén, és az átkot Hébal hegyén, 30 melyek a Jordánon túl vannak, az út mögött, mely napnyugotra hajol a kananeusok földén, kik a mezőségen laknak, Galgala ellenében, mely a messze benyúló völgy mellett vagyon. 31 Mert ti átkeltek a Jordánon, hogy bírjátok a földet, melyet a ti Uratok Istenetek ád nektek, hogy tiétek legyen, és bírjátok azt. 32 Vigyázzatok tehát, hogy teljesítsétek a szertartásokat és itéleteket, melyeket én ma elétek adok.