Mózes V. könyve. Deuteronomium 19

1 Mikor elveszti a te Urad Istened a nemzeteket, melyeknek földét neked adja, és te bírod azt, és városaiban és házaiban lakol, 2 válaszsz magadnak három várost azon föld közepén, melyet a te Urad Istened ád neked örökségűl, 3 elkészítvén szorgalmasan az utat; és három egyenlő részre oszszd földed minden tartományát, hogy közel legyen, a hova futhasson, ki gyilkosság miatt bujdosik. 4 Ez legyen a bujdosó gyilkos törvénye, kinek életét meg kell tartani: A ki megöli felebarátját akaratlanúl, és bebizonyodik, hogy tegnap és tegnapelőtt semmi gyülölsége nem volt ellene, 5 hanem elment vele egyenes szivvel az erdőre fát vágni, és a favágásban a fejsze kiszalad kezéből, és a nyeléből kiesett vas barátját éri, és megöli: ez a felűlmondott városok egyikébe fusson, és éljen; 6 netalán annak atyjafia, kinek vére ontatott, a bánattól ösztönöztetvén, kergesse őt és megfogja, ha messzebb lesz az út, és megölje azt, ki nem méltó a halálra, mert be nem bizonyúlt, hogy azelőtt valami gyülölsége volt volna az ellen, ki megöletett. 7 Azért parancsolom neked, hogy egymástól egyenlő közű három várost rendelj. 8 Mikor pedig határaidat kiterjeszti a te Urad Istened, a mint megesküdött atyáidnak, és neked adja az egész földet, melyet nekik igért, 9 (de úgy, ha megtartod parancsait, és megcselekszed, a miket ma parancsolok neked, hogy szeressed a te Uradat Istenedet, és járj az ő utain minden időben); adj ahhoz más három várost is, és a felűlmondott három város számát kettőztesd meg; 10 hogy ne ontassék ártatlan vér a földön, melyet a te Urad Istened ád neked örökségűl, hogy ne légy bűnös a vérben. 11 Ha pedig valaki gyűlölvén atyjafiát, ólálkodik élete után, és rátámadván, megveri őt, és meghal, és beszalad a felülmondott városok egyikébe: 12 küldjenek el a város vénei, és vonják ki őt a menedékhelyről, és adják annak atyjafia kezébe, kinek vére ontatott, és haljon meg. 13 Ne könyörűlj rajta, és vedd el az ártatlan vért Izraelből, hogy jól legyen dolgod. 14 Föl ne vedd, és másuvá ne vidd felebarátod határköveit, melyeket az eldődök tettek birtokodban, melyet a te Urad Istened ád neked a földön, melyet örökségül nyersz. 15 Ne álljon egyes tanú valaki ellen, akár minémű bűn és vétek legyen is; hanem két vagy három tanú szája vallásán álljon meg minden szó. 16 Ha hamis tanú álland föl valaki ellen, vétekről vádolván őt, 17 álljon mind a kettő, kinek ügye van, az Úr elé a papok és birák színe előtt, kik azon napokban lesznek; 18 és mikor a legszorgalmasab vizsgálat után, föltalálják a hamis tanút, hogy hazudságot mondott atyjafia ellen: 19 azt cselekedjék neki, mit ő atyafiával szándékozott cselekedni, és vedd el a gonoszt közőled; 20 hogy hallván a többiek, félelmök legyen, és semmiképen olyat ne merészeljenek cselekedni. 21 Ne könyörűlj rajta, hanem lélekért lelket, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat követelj.