Mózes V. könyve. Deuteronomium 2

1 És elindulván onnét, jutánk ama pusztába, mely a vörös tengerre viszen, a mint nekem az Úr mondotta vala, és Szeir hegye körűl járánk sok ideig. 2 És mondá az Úr nekem: 3 Eléggé kerűltétek e hegyet, menjetek éjszak felé; 4 és parancsold meg a népnek, mondván: Át fogtok menni atyátokfiai, Esau fiai határain, kik Szeirben laknak, és félni fognak tőletek. 5 Vigyázzatok azért szorgalmasan, hogy ne induljatok ellenök; mert egy talpalattnyit sem adok nektek az ő földükből, mivel Esaunak adtam birtokúl Szeir hegyét. 6 Eleséget pénzen vegyetek tőlök, és úgy egyetek; vett vizet merítsetek, és úgy igyatok. 7 A te Urad Istened megáldott téged kezeid minden munkájában; tudja utaidat, a mint átjöttél e nagy pusztán, negyven esztendeig lakván veled a te Urad Istened, és semmi hijával sem voltál. 8 És midőn átmentünk atyánkfiai, Esau fiai között, kik Szeriban laknak vala, a mezős uton Elatból és Asziongáberből, jutánk azon utra, mely Moáb pusztájára viszen. 9 És mondá az Úr nekem: Ne hadakozzál a moabiták ellen, se harczra ne menj ellenök; mert semmit sem adok neked az ő földükből, mivel Lót fiainak adtam Art örökségül. 10 Emimek voltak annak első lakói, nagy és izmos nép, és oly szálas, mint az Enacim-törzsökbeliek, 11 úgy hogy óriásoknak tartattak, és hasonlítottak Enacim fiaihoz. De a moabiták Emimnek nevezik őket. 12 Szeirben pedig azelőtt a horreusok laktak, de Esau fiai kiűzték és elpusztították őket, és ott megtelepedtek, a mint Izrael is cselekedett öröksége földén, melyet neki adott az Úr. 13 Most fölkelvén, hogy átmenjünk Záred patakán, ahhoz eljutánk. 14 Az idő pedig, mely alatt Kádeszbarnéból a Záred patakán történt átmenetig jártunk, harmincz nyolcz esztendő volt; míg a hadakozó emberek egész nemzedéke elfogyott a táborból, mint az Úr megesküdött vala, 15 kinek keze ellenök volt, hogy kivesszenek a táborból. 16 Miután pedig mind elhullottak a hadakozók, 17 szóla nekem az Úr, mondván: 18 Te ma átmégy Moáb határain az Ar nevű városon; 19 és elközelgetvén Ammon fiainak szomszédságába, óvakodjál hadakozni ellenök és harczra indulni; mert nem adok neked Ammon fiainak földéből, mível Lót fiainak adtam azt örökségűl. 20 Óriások földének tartatott az, és abban régenten óriások laktak, kiket az ammoniták Zomzommimnak neveznek, 21 nagy és számos és szálas termetű nép az, mint az enacimok, kiket eltörlött az Úr színök elől, és ezeket tette lakosokká amazok helyett, 22 a mint cselekedett vala Esau fiainak, kik Szeirben laknak, eltörölvén a horreusokat, és azok földét nekik adván, melyet ez ideig bírnak. 23 A heveusokat is, kik Haszerimban laknak vala Gázáig, kiűzék a kappadóciak, kik Kappadóciából jövén, eltörlék őket, és helyökbe telepedének. 24 Keljetek föl, és menjetek át az Arnon patakán; ime kezedbe adtam Heszebon királyát, az amorreus Széhont, és az ő földét kezdjed elfoglalni, és indíts hadat ellene. 25 Ma kezdek tőled félelmet és rettegést bocsátani a népekre, kik az egész ég alatt laknak; hogy hallván nevedet, féljenek, és mint a szülők, reszkessenek és fájdalmat szenvedjenek. 26 Küldék azért követeket Kademót pusztájából a heszeboni királyhoz, Széhonhoz békeséges szókkal, mondván: 27 Átmegyünk földeden, az országuton járunk, nem térünk sem jobbra, sem balra. 28 Eleséget pénzen adj nekünk, hogy együnk; vizet pénzen adj, és úgy iszunk. Csak átmenetelt engedj nekünk. 29 a mint cselekedtek Esau fiai, kik Szeirben laknak, és a moabiták, kik Arban laknak, míg a Jordánhoz jutunk, és átmegyünk a földre, melyet Urunk Istenünk ad nekünk. 30 De Széhon, a heszeboni király, nem akart átmenetelt engedni nekünk; mert az ő lelkét megkeményitette Urad Istened, és megáltalkodottá tette vala szívét, hogy kezedbe adassék, a mint most látod. 31 És mondá az Úr nekem: Ime elkezdtem neked adni Széhont és az ő földét, kezdd elfoglalni azt. 32 És kijöve Széhon elénk minden népével a harczra Jászába. 33 És nekünk adá őt a mi Urunk Istenünk, és megverők őt fiaival és minden népével együtt. 34 És az időben minden városaikat bevevők, megölvén azok lakóit, férfiakat és asszonyokat és kisdedeket; semmit sem hagytunk azokban, 35 kivéve a barmokat, melyek a zsákmányolók részére jutottak, és azon városokból nyert ragadmányokat, melyeket elfoglaltunk 36 Aroertól, mely az Arnon patakának partján vagyon, a várostól, mely a völgyben vagyon, Gálaádig. Nem volt oly falu és város, mely kezünktől megmenekedett; mind nekünk adta a mi Urunk Istenünk, 37 kivéve Ammon fiainak földét, melyre nem mentünk, és mindazt, mi Jébok patakánál fekszik, és a hegységen levő városokat, és mindazon helyeket, melyektől eltiltott minket Urunk Istenünk.