Mózes V. könyve. Deuteronomium 20

1 Mikor hadba mégy ellenségeid ellen, és látod a lovagokat és szekereket, és az ellenséges had nagyobb sokaságát, mint neked van: ne félj tőlök, mert a te Urad Istened veled vagyon, ki téged kihozott Egyiptom földéről. 2 Elközelgetvén pedig a harcz, a pap álljon a sereg elé, és így szóljon a néphez: 3 Halljad, Izrael! ti ma ellenségtekkel megütköztök, meg ne ijedjen szivetek, ne féljetek, álljatok helyt, s ne rettegjetek tőlök; 4 mert a ti Uratok Istenetek közöttetek vagyon, és harczol érettetek az ellenség ellen, hogy kimentsen titeket a veszedelemből. 5 A hadnagyok is osztályonként kiáltsák ki a hadsereg hallatára: Kicsoda az ember, ki új házat épített, és még nem avatta föl? menjen el, és térjen vissza házába, netalán meghaljon a harczon, és más avassa föl azt. 6 Kicsoda az ember, ki szőlőt ültetett, és még azt nem tette közönségessé, hogy abból mindennek szabad legyen enni? menjen el, és térjen vissza házába, netalán meghaljon a harczon, és más ember álljon tisztébe. 7 Kicsoda az ember, ki feleséget jegyzett el magának, és azt el nem vette? menjen el, és térjen vissza házába, netalán meghaljon a harczon, és más ember vegye el azt. 8 Ezeket elmondván, adják hozzá még ezt is, szólván a népnek: Kicsoda a félénk és rettegő szivű ember? menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne rettentse atyafiai szivét, a mint ő félelemmel megrettent. 9 És mikor elhallgatnak a sereg hadnagyai, és a szólásnak véget vetnek, kiki harczra készítse az ő csoportjait. 10 Mikor valamely várost mégy bevenni, először békeséggel kináld meg azt. 11 Ha elfogadja, és neked megnyitja a kapukat: az egész nép, mely benne van, tartassék meg, és szolgáljon neked adófizetéssel. 12 Ha pedig szövetségre nem akar lépni, és hadat kezd ellened, víjad azt. 13 És midőn a te Urad Istened kezedbe adja: ölj meg abban minden férfineműt fegyver élével, 14 kivéve az asszonyokat és gyermekeket, barmokat és egyebeket, mik a városban vannak. Minden zsákmányt oszsz el a hadseregnek, és egyél ellenségeid ragadományaiból, miket a te Urad Istened ád neked. 15 Ekképen cselekedjél minden várossal, melyek tőled igen távol vannak, és nem azon városok közől valók, melyeket birtokúl nyersz. 16 Azon városokban pedig, melyek neked adatnak, teljességgel senkit se hagyj élni; 17 hanem öld meg fegyver élével, tudniillik a heteusokat és amorreusokat, a kananeusokat és ferezeusokat, a heveusokat és jebuzeusokat, a mint parancsolta vala neked a te Urad Istened; 18 nehogy tanítsanak titeket mindazon utálatosságokat cselekedni, melyeket ők cselekedtek isteneiknek; és vétkezzetek a ti Uratok Istenetek ellen. 19 Mikor valamely várost sok ideig ostromolsz, és erősségeket körűlveszesz, hogy azt bevegyed: le ne vágd a fákat melyekről ehetni, se fejszékkel köröskörűl nem kell pusztítanod a tartományt; mert fa az, és nem ember, és az ellened hadakozók számát nem nagyobbíthatja. 20 A mely fák pedig nem gyümölcsözők, hanem vadak, és egyéb használatra alkalmasak, vágd le, és csinálj azokból hadi eszközöket, míg beveszed a várost, mely ellened hadakozik.