Mózes V. könyve. Deuteronomium 26

1 És midőn bemégy azon földre, melyet a te Urad Istened bírnod ád, és elfoglalod azt, és benne lakol, 2 vedd minden termésed zsengéjét, és tedd azt kosárba, és menj azon helyre, melyet a te Urad Istened választ, hogy ott hivassék segítségűl az ő neve; 3 és menj a paphoz, ki azon napokban leszen, és mondd neki: Vallást teszek ma a te Urad Istened előtt, hogy bejutottam a földre, melyért megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja azt. 4 És a pap elvévén kezedből a kosarat, tegye Urad Istened oltára elé; 5 és mondd a te Urad Istened előtt: A szírus kergette volt atyámat, ki lement Egyiptomba, és ott igen kevesed magával tartózkodott; és igen nagy s erős és végtelen sokaságu nemzetté növekedett vala. 6 És sanyargattak minket az egyiptomiak, és üldöztek, igen nehéz terheket rakva ránk; 7 és kiáltottunk atyáink Urához Istenéhez, ki meghallgatott minket, és megtekintette lealáztatásunkat és fáradságunkat és szorongatásunkat; 8 és kihozott minket Egyiptomból erős kézzel és kinyujtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csodákkal; 9 és behozott e helyre, és nekünk adta a tejjel és mézzel folyó földet. 10 És azért mutatom be most azon föld terméseinek zsengéit, melyet az Úr adott nekem. És hagyd azokat a te Urad Istened színe előtt, és imádjad Uradat Istenedet. 11 És vendégeskedjél mindazon jókkal, melyeket Urad Istened ád neked és házadnak, te és a levita és jövevény, ki veled vagyon. 12 Mikor teljesen lerovod minden termésed tizedét, a tizedek harmadik esztendejében adj a levitáknak és a jövevénynek, az árvának, és özvegynek, hogy egyenek kapuidban és jól lakjanak; 13 és mondd a te Urad Istened szine előtt: Házamból elhoztam a mi megszenteltetett, s a levitáknak és jövevénynek, az árvának és özvegynek adtam azt, a mint parancsoltad nekem; nem hágtam át rendeléseidet, el sem feledkeztem parancsodról. 14 Nem ettem azokból gyászolásomban, el sem választottam azokból valamely tisztátalanságban, és semmit el nem költöttem azokból temetésre. Engedelmeskedtem az én Uram Istenem szavának, és megcselekedtem mindent, a mint parancsoltad nekem. 15 Tekints le a te szent helyedről, és a mennyek magas lakhelyéből, és áldd meg népedet, Izraelt és a földet, melyet nekünk adtál, a mint megesküdtél atyáinknak, – a tejjel és mézzel folyó földet. 16 Ma parancsolta meg neked a te Urad Istened, hogy cselekedd meg e parancsokat, és itéleteket, és tartsd meg és vidd véghez teljes szivedből és teljes lelkedből. 17 Az Urat választottad ma, hogy Istened legyen, és hogy az ő utain járj, és tartsd meg szertartásait, rendeléseit és itéleteit, és engedelmeskedjél parancsának. 18 Az Úr is ma választott téged, hogy neki saját népe légy, a mint szólott neked, és megtartsd minden parancsait; 19 és téged följebb emeljen minden nemzeteknél, melyeket az ő dicséretére és nevére és dicsőségére teremtett vala; hogy szent népe légy a te Urad- Istenednek, a mint mondotta vala.