Mózes V. könyve. Deuteronomium 31

1 Elméne tehát Mózes, és egész Izraelnek elbeszélé mindez igéket, 2 és mondá nekik: Százhúsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be, kiváltképen, minthogy az Úr is megmondotta nekem: Nem mégy át e Jordánon. 3 Annakokáért a te Urad Istened megyen át előtted; ő törli el mind e nemzeteket színed előtt, és birni fogod azokat; és ez a Józue megyen át előtted, a mint szólott az Úr. 4 És úgy fog az Úr cselekedni azokkal, mint cselekedett Széhonnal és Óggal, az amorreusok királyaival és az ő földükkel, és eltörli őket. 5 Midőn tehát ezeket is kezetekbe adja, hasonlóképen cselekedjetek, a mint megparancsoltam nektek. 6 Férfiasan cselekedjetek, és erősödjetek meg; ne féljetek, és ne rettegjetek előttök: mert a te Urad Istened maga a te vezéred, el nem marad tőled, el sem hagy téged. 7 És szólitá Mózes Józuét, és mondá neki egész Izrael előtt: Légy erős és bátor, mert te viszed be a népet ama földre, melyről megesküdött az Úr, hogy atyáiknak adja, és azt sorssal te osztod el. 8 És az Úr, a ki vezéretek, maga lesz veled: nem marad el tőled, el sem hagy téged; ne félj, és ne rettegj. 9 Megírá tehát Mózes e törvényt, és átadá azt Lévi fiainak, a papoknak, kik az Úr szövetségének szekrényét hordozzák vala, és Izrael minden véneinek. 10 És parancsolá nekik, mondván: Hét esztendőnként, az engedmény esztendejében, a sátorok ünnepén, 11 mikor mindnyájan egybegyűlnek Izraelből, hogy megjelenjenek a te Urad Istened színe előtt ama helyen, melyet az Úr választ, – olvasd el e törvény igéit egész Izrael előtt, fülök hallatára, 12 az egész nép egybegyűlésekor, mind a férfiaknak és asszonyoknak, mind a kisdedeknek és jövevényeknek, kik kapuidon belűl vannak: hogy hallván, tanúljanak, és féljék Uratokat Isteneteket, és megtartsák és teljesítsék e törvény minden igéit; 13 azok fiai is, kik most nem tudják, hogy hallhassák, és féljék Urokat Istenöket mindennap, meddig ama földön laknak, melyet ti, átkelvén a Jordánon, bírni mentek. 14 És mondá az Úr Mózesnek: Ime közel vannak halálod napjai; szólítsd elé Józuét, és álljatok a bizonyság hajlékába, hogy parancsoljak neki. Elmenének tehát Mózes és Józue, és megállának a bizonyság hajlékában; 15 és megjelene az Úr ott a felhőoszlopban, mely a hajlék ajtajában állott. 16 És mondá az Úr Mózesnek: Ime te elaluszol atyáiddal, és ez a nép fölkelvén, paráználkodni fog idegen istenekkel ama földön, melyre lakni megyen; ott elhagy engemet, és megszegi a szövetséget, melyet vele kötöttem. 17 És fölgerjed majd haragom ellene az napon, és elhagyom őt, és elrejtem orczámat előle, és meg fog emésztetni, minden bajok és gyötrelmek érik őt, úgy hogy mondani fogja az napon: Bizonyára, mivel nincs velem az Isten, azért értek engem e bajok. 18 Én pedig elrejtem és befödöm orczámat az napon mindazon gonoszságok miatt, melyeket cselekedett, mert idegen isteneket követett. 19 Most azért írjátok le magatoknak ezt az éneket, és tanítsátok meg arra Izrael fiait, hogy elméjökben tartsák és szájokkal énekeljék, és legyen nekem ez ének bizonyságúl Izrael fiai között, 20 mert beviszem őket a tejjel és mézzel folyó földre, melyről megesküdtem atyáiknak. És mikor esznek és jóllaknak, és meghíznak, idegen istenekhez fognak fordulni, és azoknak szolgálni; és engem rágalmaznak és felbontják szövetségemet. 21 Miután sok baj és inség éri őt, megfelel neki ez ének bizonyságúl, melyet semmi feledékenység el nem töröl az ő ivadéka szájából. Mert mielőtt bevinném őt a földre, melyet igértem neki, tudom gondolatait, miket fog mindjárt cselekedni. 22 Mózes tehát leirá ez éneket, és megtanitá Izrael fiait. 23 És az Úr parancsolá Nun fiának, Józuénak, és mondá: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izrael fiait ama földre, melyet igértem, és én veled leszek. 24 Miután tehát beírta Mózes ezen törvény igéit a könyvbe, és elvégezte, 25 parancsolá a levitáknak, kik hordozzák vala az Úr szövetségének szekrényét, mondván: 26 Vegyétek e könyvet, és tegyétek a ti Uratok Istenetek szövetségének szekrénye mellé, hogy ott bizonyságúl legyen ellened. 27 Mert én ismerem ellenszegülésedet és a te igen keménynyakadat. Még éltemben és veletek jártomban is mindenkor ellenszegűlők voltatok az Úr iránt; mennyivel inkább lesztek, mikor meghalok? 28 Gyüjtsétek hozzám mind a véneket nemzetségeitek szerint, és a tanítókat, és elmondom fülök hallatára e beszédeket, és bizonyságúl hívom ellenök az eget és földet. 29 Mert tudom, hogy halálom után roszra vetemedtek, és hamar elhajoltok az útról, melyet nektek parancsoltam; és rátok jőnek a bajok az utolsó időben mikor gonoszat cselekesztek az Úr előtt, hogy boszantsátok őt kezeitek cselekedetei által. 30 Elmondá tehát Mózes Izrael egész gyülekezetének hallatára ez ének igéit egész végig.