Mózes V. könyve. Deuteronomium 34

Mózes halála.

Fölméne tehát Mózes Moáb mezőségeiről Nébó hegyére, Fászga tetejére, Jerikó átellenében, és megmutatá neki az Úr Gálaád egész földét Dánig, és az egész Neftalit, és Efraim és Manasszes földét, és Júda minden földét a szélső tengerig, és a déli tartományt, és Jerikó, a pálmák városa mezejének térségét Szégorig. És mondá az Úr neki: Ez azon föld, melyért megesküdtem vala Ábrahám-, Izsák- és Jákobnak, mondván: A te ivadékodnak adom azt. Láttad azt tenszemeiddel, de át nem mégy arra. És meghala ott Mózes, az Úr szolgája, Moáb földén az Úr rendeléséből; és eltemeté őt Moáb földének völgyében Fógor átellenében; és ember nem tudja az ő sírját mind a jelen napig. Mózes százhúsz esztendős vala, mikoron meghalt; az ő szemei nem homályosodtak el, fogai sem inogtanak. És siraták őt Izrael fiai Moáb mezőségein harmincz napig, mig eltelének a siratás és gyászolás napjai Mózes fölött. Józue, Nun fia pedig betelék a bölcseség lelkével, mert Mózes rá tette vala kezeit. És engedelmeskedének ő neki Izrael fiai, úgy cselekedvén, a mint az Úr megparancsolta vala Mózesnek. És nem támadott többé Izraelben oly próféta, mint Mózes, kit az Úr szinről szinre ismert volna, mindazon jelekben és csodákban, melyekért őt küldötte volt, hogy Egyiptom földén cselekedje Fáraón és minden szolgáin és egész földén; és az erős kézben és nagy csodatételekben, melyeket Mózes egész Izrael előtt cselekedett.

Idézi 5