Mózes V. könyve. Deuteronomium 5

1 És hívá Mózes egész Izraelt, és mondá neki: Halljad Izrael a szertartásokat és itéleteket, melyeket én ma füleitekbe szólok; tanuljátok meg azokat, és teljesitsétek be cselekedettel. 2 A mi Urunk Istenünk szövetséget szerzett velünk Hóreben. 3 Nem atyáinkkal tett kötést, hanem velünk, kik jelen vagyunk és élünk. 4 Szinről szinre szólott nekünk a hegyen a tűz közepéből. 5 Én az időben közbenjáró és közvetítő voltam az Úr között és közöttetek, hogy megjelentsem nektek az ő igéit; mert féltetek a tűztől, és nem mentetek föl a hegyre; és mondá ő: 6 Én vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földéről, a szolgaság házából. 7 Idegen isteneid ne legyenek szinem előtt. 8 Faragott képet ne csinálj magadnak, se valami hasonlatosságot azokról, mik fenn az égben, és mik alant a földön vannak, és mik a vizekben laknak a föld alatt. 9 Ne imádd azokat, és ne tiszteld; mert én vagyok a te Urad Istened, boszúálló Isten, megbüntetvén az atyák gonoszságát a fiakban harmad és negyed ízig azoknál, kik engem gyűlölnek; 10 és irgalmasságot tévén sok ezeriglen az engem szeretőkkel, és parancsaim megtartóival. 11 Ne vedd hiába a te Urad Istened nevét; mert nem lesz büntetlen, a ki hiú dologra veszi az ő nevét. 12 Tart meg a szombatnapot, hogy azt megszenteljed, a mint megparancsolta neked Urad Istened. 13 Hat nap munkálkodjál, és tedd meg minden dolgodat. 14 A hetedik nap szombat, azaz Urad Istened nyugodalma. Ne tégy azon semmi dolgot, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad, se akármi barmod, se a jövevény, ki kapudon belül vagyon; hogy megnyugodjék szolgád és szolgálód, valamint magad is. 15 Emlékezzél meg, hogy te is szolgáltál Egyiptomban, és kihozott onnan téged a te Urad Istened erős kézzel és kinyujtott karral. Annakokáért parancsolta neked, hogy megtartsd a szombatnapot. 16 Atyádat és anyádat tiszteljed, a mint parancsolta neked a te Urad Istened, hogy hosszú ideig élj, és jól legyen dolgod a földön, melyet a te Urad Istened ád teneked. 17 Ne ölj. 18 Ne paráználkodjál. 19 Ne orozz. 20 Ne szólj hamis tanúságot felebarátod ellen. 21 Ne kivánjad felebarátod feleségét; se házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, se semmit, a mi övé. 22 Ezen igéket mondá az Úr a ti egész sokaságtoknak a hegyen, a tűz és felhő és homály közepéből, nagy szóval, semmi többet azokhoz nem adván; és két kőtáblára irá azokat, melyeket nekem adott. 23 Ti pedig, miután hallottátok a szózatot a sötétség közepéből, és a hegyet égni láttátok, hozzám jövétek a nemzetségek minden fejedelmei és vénei, és mondátok: 24 Ime Urunk Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyvoltát. Hallottuk szavát a tűz közepéből, és tapasztaltuk ma, hogyha szól Isten az emberrel, élhet az ember. 25 Miért haljunk tehát meg, és emészszen el minket ez igen nagy tűz? Mivel ha tovább halljuk a mi Urunk Istenünk szavát, meghalunk. 26 Mert micsoda minden test, hogy hallja az élő Isten szavát, ki a tűz közepéből szól, mint mi hallottuk, és élhessen? 27 Te járúlj inkább oda, és halljad mind, a miket Urunk Istenünk szól neked; és mondd el nekünk, és mi hallván, megcselekeszszük azokat. 28 Mit hallván az Úr, mondá nekem: Hallottam e nép igéinek szavát, miket neked mondottak; mindent jól szólottak. 29 Vajha oly értelmök lenne, hogy félnének, és megtartanák minden parancsaimat minden időben, hogy jól legyen dolguk nekik és gyermekeiknek mindörökké! 30 Eredj, és mondd nekik: Térjetek vissza sátoraitokba. 31 Te pedig maradj itt velem, és elmondom neked minden parancsaimat és szertartásaimat és itéleteimet, melyekre tanítsd őket, hogy cselekedjék azokat a földön, melyet nekik örökségül adok. 32 Tartsátok meg tehát és cselekedjétek, a miket nektek parancsolt az Úr Isten, ne térjetek se jobbra, se balra; 33 hanem azon uton járjatok, melyet parancsolt a ti Uratok Istenetek, hogy éljetek, és jól legyen dolgotok, és napjaitok meghosszabbúljanak örökségtek földén.