Mózes V. könyve. Deuteronomium 7

1 Mikor beviszen téged a te Urad Istened a földre, melyet bírni mégy, és eltöröl sok nemzetet előtted, a heteusokat és gergezeusokat és amorreusokat, a kananeusokat és ferezeusokat, a heveusokat és jebuzeusokat, a hét, sokkal nagyobb számú nemzetet, mint te vagy, és náladnál erősbeket, 2 és kezedbe adja azokat a te Urad Istened: veszítsd el őket mind fogytig. Ne köss velök szövetséget, se ne könyörűlj rajtok, 3 se ne lépj velök házasságra. Leányaidat ne add az ő fiaiknak, se az ő leányaikat ne vedd el fiaidnak, 4 mert eltévelyítik fiaidat, hogy ne kövessenek engem, hanem inkább szolgáljanak idegen isteneknek. És fölgerjed az Úr haragja, és hamar eltöröl téged. 5 Sőt inkább ezeket cselekedjétek velök: Oltáraikat forgassátok fel, és bálványszobraikat törjétek össze, és berkeiket vágjátok ki, és faragott képeiket égessétek el. 6 Mert szent népe vagy te Uradnak Istenednek. Téged választott Urad Istened, hogy kiválólag népe légy minden népek közől, melyek a földön laknak. 7 Nem azért, egyesűlt veletek, és választott titeket az Úr, mintha számra minden nemzetet meghaladnátok, mert minden népnél kevesebb számmal vagytok: 8 hanem mivel szeretett az Úr titeket, és megtartotta az esküt, melylyel megesküdött vala atyáitoknak, és kihozott titeket erős kézzel, és megszabadított a szolgaság házából, Fáraónak, az egyiptomi királynak kezéből. 9 És tudjad, hogy a te Urad Istened az erős és hív Isten, ki megőrzi a szövetséget és irgalmat az őt szeretőknek és azoknak, kik megtartják parancsait, ezer iziglen; 10 és megfizet mindjárt az őt gyülölőknek, úgy hogy el is veszti őket, és tovább nem halasztja, legottan megadván nekik, a mit érdemlenek. 11 Tartsd meg tehát a parancsokat és szertartásokat és itéleteket, melyeket én parancsolok neked ma, hogy megcselekedjed. 12 Ha hallván ez itéleteket, megtartod azokat és megcselekszed: megtartja a te Urad Istened is a szövetséget és irgalmat, melyről megesküdött atyáidnak; 13 és szeretni fog téged és megsokasít, és megáldja méhed gyümölcsét és földed terményét; gabonádat és szőlő-szüretedet, olajodat és barmaidat és juhaidnak nyájait azon földön, melyért megesküdött atyáidnak, hogy azt neked adja. 14 Áldott leszesz minden népek közt. Nem lesz közötted magtalan egyik nemből sem, akár embereid, akár nyájaid között. 15 Elvesz rólad az Úr minden betegséget; és Egyiptom gonosz nyavalyáit, melyeket ismersz, nem hozza rád, hanem minden ellenségeidre; 16 megemésztesz minden népet, melyeket a te Urad Istened ád neked. Ne szánja meg azokat szemed, se ne szolgálj azok isteneinek, nehogy romlásodra legyenek. 17 Ha mondandod szivedben: Számosabbak e nemzetek, mint én, hogyan törölhetem el őket? 18 ne félj; hanem jussanak eszedbe, miket cselekedett a te Urad Istened Fáraóval és minden egyiptomiakkal, 19 a nagy csapások, melyeket szemeid láttak, és a jelek és csodák, az erős kéz és a kinyujtott kar, melylyel kihozott téged a te Urad Istened. Igy fog cselekedni mindazon népekkel, melyektől félsz. 20 Azonfölűl darázsokat is bocsát rájok a te Urad Istened, míg mind eltörli őket és elveszti, kik elszaladnak előled, és elrejtezhetnek. 21 Ne félj tőlök, mert a te Urad Istened közepetted vagyon, a nagy és rettenes Isten; 22 ő fogyasztja el e nemzeteket színed előtt, lassan-lassan és részenkint. Nem törölheted el őket egyszerre, netalán megsokasodjanak ellened a földi vadak. 23 És eléd adja őket a te Urad Istened, és megöli őket, míglen teljesen eltöröltetnek. 24 És kezeidbe adja azok királyait, és el fogod veszteni azok nevét az ég alól; senki sem állhat ellened, mígnem eltiprod őket. 25 Faragott képeiket tűzzel égesd meg; ne kívánd meg az ezüstöt és aranyat, melyekből azok csinálvák, se ne végy azokból magadnak valamit, hogy ne véts; mert utálatosság az Uradnál Istenednél. 26 És semmit se vígy házadba a bálványból, hogy átokká ne légy, mint az is az. Mint undokságot, vesd meg, és mint szennyet és förtelmet, utáld meg, mert átkozott az.