Mózes V. könyve. Deuteronomium 8

1 Minden parancsot, melyet én parancsolok ma neked, igyekezzél megcselekedni, hogy élhessetek és szaporodjatok, és bemenvén, bírjátok a földet, melyért megesküdött az Úr atyáitoknak. 2 És emlékezzél meg az egész útról, melyen téged a te Urad Istened negyven esztendeig vezetett a pusztán át, hogy sanyargasson és megkisértsen téged, és kinyilvánuljon, mik forogtak szivedben, vajjon megtartottad-e az ő parancsait, vagy nem? 3 Fogyatkozással nyomorgatott téged, és mannát adott neked eledelűl, melyet te nem ismertél, sem atyáid; hogy megmutassa neked, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik. 4 Ruházatod, melylyel befödöztetel vala, ósága miatt el nem kopott, és lábad föl nem tört, íme már negyvenedik esztendeje; 5 hogy meggondold szivedben, hogy mint az ember tanitja fiát, úgy tanitott téged a te Urad Istened, 6 hogy megtartsd a te Urad Istened parancsait, és járj az ő utain, és féljed őt. 7 Mert a te Urad Istened beviszen téged a jó földre, a patakok és vizek és kutak földére, melynek mezein és hegyein fakadnak a folyók mélységei; 8 a gabona, árpa és szőlő földére, melyen fügék és gránátalmák és olajfák teremnek, az olaj és méz földére; 9 hol minden fogyatkozás nélkül eszed kenyeredet, és mindennek bőségével fogsz élni; melynek kövei vas, és hegyeiből réz-termés ásatik; 10 hogy midőn eszel és megelégszel, áldjad a te Uradat Istenedet a legjobb földért, melyet neked adott. 11 Vigyázz magadra és óvakodjál, hogy valamikor el ne feledkezzél a te Uradról Istenedről, és el ne hanyagold parancsait, itéleteit és szertartásait, melyeket én parancsolok neked; 12 hogy midőn eszel és megelégszel, szép házakat épitesz és azokban lakol, 13 és marhacsordáid és juhnyájaid lesznek, ezüst- és arany- és mindennek bősége: 14 föl ne fuvalkodjék szived, és el ne feledkezzél a te Uradról Istenedről, ki téged kihozott Egyiptom földéről, a szolgaság házából; 15 és vezéred volt a nagy és rettenetes pusztán, melyben leheletével égető kigyó vala és skorpió és szomj-ébresztő kigyó, és teljességgel semmi víz; – ki a legkeményebb sziklából vízforrást adott. 16 és mannával éltetett téged a pusztában, melyet atyáid nem ismertek. És miután megsanyargatott és megpróbált, végre könyörűlt rajtad, 17 hogy ne mondjad szivedben: Az én erőm és kezem erőssége cselekedte mindezeket velem; 18 hanem jusson eszedbe a te Urad Istened, hogy ő adott neked erőt, hogy beteljesitse szövetségét, melyről megesküdött atyáidnak, mint ezt a mai nap jelenti. 19 Ha pedig elfeledkezvén a te Uradról Istenedről, idegen isteneket követsz, és tiszteled azokat és imádod: ime most megmondom neked, hogy bizonyosan el fogsz veszni. 20 Mint a nemzetek, kiket eltörlött az Úr bemenetedkor, úgy vesztek el ti is, ha engedetlenek lesztek a ti Uratok Istenetek szavának.