Mózes V. könyve. Deuteronomium 9

1 Halljad, Izrael! Te ma átkelsz a Jordánon, elfoglalandó náladnál nagyobb és erősebb nemzeteket, igen nagy és kőből égig rakott városokat, 2 a nagy és szálas népet, Enacim fiait, kiket magad láttál, és kikről hallottál, kik ellen senki sem állhat. 3 Tudd meg azért ma, hogy a te Urad Istened, mint égető és emésztő tűz, megyen át előtted, ki letiporja őket, és eltörölje, és elveszítse orczád előtt hirtelen, a mint szólott vala neked. 4 De ne mondd szivedben, mikor a te Urad Istened eltörli őket szined előtt: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy birjam e földet, holott e nemzetek istentelenségeik miatt töröltettek el. 5 Mert nem érdemeidért és szived igazvoltaért mégy be, hogy földeiket birjad; hanem mivel ők istentelenűl cselekedtek, azért töröltettek el bemenetedkor; és hogy az Úr teljesítse igéjét, melyet esküvel igért atyáidnak, Ábrahám-, Izsák- és Jákobnak. 6 Tudd meg tehát, hogy nem igazvoltodért adta neked a te Urad Istened e jeles földet örökségűl, mert igen keménynyakú nép vagy. 7 Emlékezzél meg, és ne felejtsd el, mikép indítottad haragra a te Uradat Istenedet a pusztában. Az naptól, midőn kijöttél Egyiptomból egész e helyig, mindenkor tusakodtál az Úr ellen. 8 Mert Hóreben is ingerletted őt, és megharaguván, el akart téged törleni, 9 midőn fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, ama szövetség tábláit, melyet veletek kötött az Úr; és a hegyen negyven nap és éjjel maradtam, kenyeret nem evén, és vizet nem iván. 10 És az Úr adott nekem Isten ujjával irott két kőtáblát, s ez magában foglalá mindazon igéket, melyeket nektek mondott a hegyen a tűz közepéből, midőn a nép sokasága egybegyűlt. 11 És mikor elmúlt a negyven nap és ugyanannyi éj, az Úr nekem adá a két kőtáblát, a szövetség tábláit, 12 és mondá nekem: Kelj föl, és menj le gyorsan innét, mert a te néped, melyet kihoztál volt Egyiptomból, hamar elhagyta az utat, melyet neki mutattál, és öntött bálványt csinált magának. 13 És ismét mondá az Úr nekem: Látom, hogy e nép keménynyakú: 14 hagyj békét nekem, hadd tiporjam el őt, és töröljem el nevét az ég alól, és annál nagyobb és erősebb nép fölé rendellek téged. 15 És midőn az égő hegyről lejöttem, és a szövetség két tábláját két kezemmel tartottam, 16 és láttam, hogy vétkeztetek a ti Uratok Istenetek ellen, és öntött borjút csináltatok magatoknak, és hamar elhagytátok az ő utját, melyet nektek mutatott vala: 17 elvétem a táblákat kezeimből, és összetörém azokat szemeitek előtt. 18 És mint előbb, leborúlék az Úr előtt, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem evén, és vizet nem iván mind a ti bűneitek miatt, melyeket cselekedtetek az Úr ellen, és haragra ingereltétek; 19 mert féltem az ő boszankodásától és haragjától, melylyel fölindúlván ellenetek, el akart titeket törleni. És meghallgatott engem az Úr ezúttal is. 20 Áron ellen is igen megharaguván, el akarta őt tiporni, és érette is hasonlóképen könyörögtem. 21 Bűnötöket pedig, melyet cselekedtetek vala, vagyis a borjút megragadván, tűzzel égetém meg, és darabokra tördelvén, és egészen porrá tévén, a patakba vetém, mely a hegyről foly. 22 Az égéskor is és a kisértéskor és a kivánság sírjainál ingerlettétek az Urat; 23 és mikor elküldött titeket Kádeszbarnéból, mondván: Menjetek föl, és bírjátok a földet, melyet nektek adtam; és megvetettétek a ti Uratok Istenetek parancsát, és nem hittetek neki, sem szavát nem akartátok hallani; 24 hanem mindenkor pártütők voltatok az naptól, melyen ismerni kezdettelek titeket. 25 És leborúltam az Úr előtt negyven nap és éjjel, mialatt alázatosan könyörögtem neki, hogy ne töröljön el titeket, a mint fenyegetődzött vala; 26 és könyörögve mondottam: Uram Isten! ne veszítsd el népedet és örökségedet, melyet nagyvoltoddal megszabadítottál, kiket erős kézzel hoztál ki Egyiptomból. 27 Emlékezzél meg a te szolgáidról, Ábrahám-, Izsák- és Jákobról; ne nézd e nép keménységét és istentelenségét és bűnét; 28 netalán ama föld lakói, a honnan kihoztál minket, azt mondják: Nem vihette be őket az Úr ama földre, melyet nekik igért, és gyülölte őket; azért vitte ki, hogy megölje őket a pusztában. 29 Ők pedig a te néped és örökséged, kiket kihoztál nagy erőddel és kinyujtott karoddal.