Prédikátor könyve 10

1 Az elhullt legyek elvesztik a kenet kellemét. Drágább a bölcseségnél és dicsőségnél a kicsiny és ideig való bolondság. 2 A bölcs szíve az ő jobbján van, és a bolond szíve balján. 3 Sőt, ha az úton jár is a bolond, mivel ő esztelen, mindenkit bolondnak tart. 4 Ha a hatalmasnak lelke fölindúl ellened, ne hagyd el helyedet, mert ez orvoslás igen nagy bűnöket szűntet meg. 5 Van gonosz, melyet láttam a nap alatt, mely mintegy tévedésből jött ki a fejedelem színe elől: 6 hogy a bolond nagy méltóságba helyeztetett, és a gazdagok alant ülnek. 7 Lovakon láttam a szolgákat, és a fejedelmeket földön gyalog, mint szolgákat. 8 A ki másnak vermet ás, maga esik bele; és ki elhányja a sövényt, megmarja azt a kigyó. 9 A ki köveket hengerít, megsértetik azoktól; és a ki fát vág, megsebesíttetik attól. 10 Ha megtompúl a vas, és nem olyan, mint azelőtt, hanem életlenné lesz, sok munkával élesíttetik meg; igy a serénység után bölcseség következik. 11 Mintha titkon marna meg a kigyó, semmivel sem kevesebb, a ki titkon rágalmaz. 12 A bölcs szájának igéi kedvesek; de az esztelennek ajkai megejtik őt. 13 Igéinek kezdete bolondság, és szájának vége a leggonoszabb tévedés. 14 A bolond szót szaporít. Nem tudja az ember, mi volt előtte, és mi leszen utána, ki jelentheti meg neki? 15 A bolondok munkája gyötrelmökre van, mert a városba nem tudnak menni. 16 Jaj neked, föld! melynek királya gyermek, és melynek fejedelmei már reggel lakmároznak. 17 Boldog a föld, melynek királya nemes, és melynek fejedelmei idején esznek táplálásra és nem tobzódásra. 18 A restség miatt meghajol a padlás, és a kezek tétlensége miatt csepegni fog a ház. 19 Nevetve fogyasztják a kenyeret és bort, lakmározva töltvén életöket, mert a pénznek minden engedelmeskedik. 20 Gondolatban ne rágalmazd a királyt, és titkos kamarádban ne átkozd a gazdagot; mert az égi madarak is elviszik a te szódat, és a szárnyasok hirűl adják a beszédet.