Prédikátor könyve 2
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Kéj, gazdagság, belátás, mind hiúság, és nem tesz boldoggá.
1 Mondám szivemben: Elmegyek, és bővelkedem gyönyörűséggel, és élek a javakkal; de láttam, hogy ez is hiúság. 2 A nevetést tévelygésnek állítottam, és mondám az örömnek: Miért csalatol meg hiában? 3 Gondolám szivemben, hogy elvonom a bortól testemet, hogy elmémet a bölcseségre adjam, és elkerűljem a bolondságot, míg meglátom, mi lenne hasznos az emberek fiainak, mit kell cselekedniök, míg életnapjaik száma tart a nap alatt. 4 Nagy dolgokhoz fogtam, házakat épitettem magamnak, és szőllőket ültettem, 5 kerteket és gyümölcsösöket állitottam, és beültettem azokat mindenféle fákkal; 6 és halastókat ásattam magamnak, hogy megöntözzem a gyümölcsöző fák erdejét; 7 szolgákat és szolgálókat bírtam, és volt sok cselédem és csordáim és sok juhnyájam mindazokéi fölött, kik előttem voltak Jerusalemben; 8 gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat, a királyok és tartományok gazdagságait; szerzettem magamnak énekeseket és énekesnőket, és az emberek fiainak gyönyörűségeit, poharakat és korsókat a bortöltés szolgálatára; 9 és fölülhaladtam gazdagsággal azokat, kik előttem voltak Jerusalemben; s a bölcseség is megmaradt velem. 10 És semmit sem tagadtam meg szemeimtől, a mit kivántak, és nem tiltottam meg szívemnek, hogy ne éljen minden gyönyörűséggel, és ne gyönyörködjék azokban, miket készítettem; és azt tartottam osztályrészeműl, ha élvezem munkám gyümölcseit. 11 És midőn mindazon műveimhez fordúltam, melyekben kezeim működtek, és a munkákhoz, melyekben hiába fáradtam, láték mindenben hiúságot és lélekgyötrelmet, és hogy semmi sem marad meg a nap alatt. 12 Áttértem a bölcseségről és tévelygésről és bolondságról való elmélkedésre. (Micsoda, mondám, az ember, hogy követhesse az ő alkotó királyát?) 13 És látom, hogy a bölcseség annyival előzi meg a bolondságot, mennyivel a világosság különbözik a sötétségtől. 14 A bölcs szemei az ő fejében vannak, a bolond sötétségben jár; de azt is megtanúltam, hogy mind a kettőnek vége azonegy. 15 És mondám szívemben: Ha azonegy vége lesz a bolondnak és nekem, mit használ, nagyobb munkát tennem a bölcseségért? Igy szólván lelkemben, észrevettem, hogy az is hiúság. 16 Mert a bölcs emlékezete csak úgy nem lesz örökkévaló, mint a bolondé, és a következő idők egyaránt mindent eltakarnak feledéssel; meghal a tudós csakúgy, mint a tudatlan. 17 És azért úntam meg életemet, látván, hogy minden, mi a nap alatt vagyon, rosz, és hogy minden hiúság és a lélek gyötrelme. 18 Megbántam minden iparkodásomat is, melylyel a nap alatt igen szorgalmasan működtem, örökösöm lévén utánam, 19 kiről nem tudom, ha bölcs lesz-e, vagy bolond? ki mégis uralkodni fog művem fölött, melyben fáradtam és szorgalmatoskodtam. Van-e ennél hiúságosabb dolog? 20 Annakokáért megszűntem, és szívem többé nem akart munkálkodni a nap alatt. 21 Mert midőn némelyik bölcseséggel munkálkodik s tudománynyal és szorgalmatossággal, hivalkodó embernek hagyja keresményét; tehát ez is hiúság és nagy rosz. 22 Mert mi haszna van az embernek minden munkájából és lelke gyötrelméből, mellyel kinlódik a nap alatt? 23 Minden napja fájdalmakkal és nyomorúsággal teljes; éjjel sem nyugszik elméje. S ez nem hiúság-e? 24 Nem jobb-e enni és inni, és jóltartani lelkét tulajdon munkáiból? Ez is az Isten kezéből vagyon. 25 Ki fog úgy enni, és gyönyörűséggel bővelkedni, mint én? 26 Isten az ő színe előtt való jó emberének bölcseséget és tudományt és vigaságot ad; a bűnösnek pedig gyötrelmet és hiábavaló gondot ad, hogy keressen és gyüjtsön, és annak adja, ki kedves az Istennél; de ez is hiúság, és az elmének hasztalan szorgoskodása.
Idézi 8
- v. 3 Summa (EN)(II-II 148.6
II-II 149.3 II-II 188.5) - v. 11 Laborem Exercens(§27)
- v. 14 Summa (EN)(III 66.10)
- v. 22 Kérdések(Working too much)
- v. 23 Kérdések(Working too much)
- v. 24 Kérdések(Working too much)