Prédikátor könyve 3

Mindennek van ideje, és minden csak ideig tart. A dolgok változandóságánál az ember Isten félelmében töltse életét.

Mindennek van ideje, és ideje szerint minden elmúlik az ég alatt. Van ideje a születésnek, és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, és ideje az ültetvény kiszaggatásának; van ideje a megölésnek, és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak, és ideje az épitésnek; van ideje a sírásnak, és ideje a nevetésnek; ideje a kesergésnek, és ideje a tánczolásnak; van ideje a kövek széthányásának, és ideje fölszedésének; ideje az ölelgetésnek, és ideje az ölelgetéstől való távozásnak; van ideje a szerzésnek, és ideje az elvesztésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az elvesztésnek; van ideje a szétszakításnak, és ideje az egybevarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak; van ideje a szeretésnek, és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadnak, és ideje a békeségnek. Mije van tehát az embernek az ő munkájából? Láttam a törődést, melyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak. Ő mindent jól cselekedett maga idejében, és e világot vetekedésök alá adta, a nélkül, hogy az ember kitanúlhatná a művet, melyet Isten mível kezdettől végig. És úgy találtam, hogy nincs jobb, mint vigadni és jól cselekedni életében. Mert, hogy minden ember eszik és iszik, és látja munkája hasznát, Isten ajándéka az. Megtanúltam, hogy mindaz, mit Isten cselekszik, örökké megmarad; nem adhatunk azokhoz semmit, el sem vehetünk azokból, miket az Isten cselekszik, hogy féljék őt. A mi lett, az megmarad, és a leendők már voltak; Isten megújítja a mi elmúlt. Láttam a nap alatt az itélet helyén istentelenséget, és az igazság helyén gonoszságot. És mondám szivemben: Isten az igazat és az istentelent megitéli, és minden dolognak akkor lesz ideje. Mondám szivemben az emberek fiairól: hogy Isten megpróbálja őket, és megmutatja, hogy hasonlók a barmokhoz. Azért egy az ember és barmok vége, s mind a kettőnek egyenlő állapotja; a mint meghal az ember, úgy halnak meg azok is; hasonlóképen lehelnek mindnyájan, és az embernek nincs többje, mint a baromnak; minden hiúság alá van vetve, és minden egy helyre megy; földből lett, hasonlóképen vissza is tér a földbe. Ki tudja, ha Ádám fiainak lelke fölfelé megy-e, és a barmok lelke lefelé megy-e? És úgy találtam, hogy semmi jobb nincs, mint az embernek vigadni cselekedeteiben, és hogy ez osztályrésze. Mert ki viszi őt odáig, hogy az utána következőket megtudja?

Idézi 29