Prédikátor könyve 6

További jellemzése a fösvény hiábavaló életének.

1 Vagyon más rosz is, melyet láttam a nap alatt, és ugyan gyakori az embereknél. 2 A mely embernek Isten gazdagságot adott és jószágot és tisztességet, és semmi hijával nincs lelke mindazokból, miket kiván; és nem engedi neki az Isten, hogy abból egyék, hanem idegen ember emészti meg azt: ez hiúság és nagy nyavalya. 3 Ha valaki száz magzatot nemz, és sok esztendeig él, és élete sok napját éri, de lelke nem él vagyonának javaival, és temetése nincsen: erről én azt mondom, hogy jobb nálánál az időtlen gyermek. 4 Mert hiába jött világra, és sötétségre megyen, és nevét a feledés törli el; 5 nem látta a napot, és nem tudta a jó és gonosz külömbségét. 6 Ha szinte kétezer esztendeig él is, és nem élvezi a jókat; nem egy helyre sietnek-e mindenek? 7 Minden munkája az embernek szájáért van, de lelke nem telik be. 8 Mivel van többje az eszesnek a bolondnál? És a szegénynek, hanem hogy oda menjen, hol az élet vagyon? 9 Jobb azt látni, a mit kivánsz, mint azt kivánni, a mit nem ismersz; de ez is hiúság és a lélek vakmerősége. 10 Annak, ki lenni fog, neve már elneveztetett, és tudva van, hogy ember lesz, és nem vetekedhetik magánál erősebbel a törvényben. 11 Az igen sok szó sok hiúsággal jár a vetekedésben. 12 Mi szükség az embernek magánál nagyobb dolgokat keresni, holott nem tudja, mi használ neki életében, zarándoksága megszámlált napjaiban, az időben, mely mint az árnyék elmúlik? Avagy ki jelentheti meg neki, mi leend utána a nap alatt?

Idézi 2

v. 2 Summa (EN)(II-II 119.3)
v. 7 Summa (EN)(II-II 148.5)