Sirák fia könyve 24

1 A bölcseség önmagát dicséri, tiszteletben áll az Úrnál, és népe között kitűnteti dicsőségét. 2 És a Fölségesnek gyülekezeteiben megnyitja száját, és az ő seregének szine előtt dicsőnek mutatja magát; 3 és népe között felmagasztaltatik, és a szent sokaságban csodáltatik; 4 és a választottak sokasága előtt az ő dicsérete, és az áldottak között áldatik, és igy szól: 5 Én a Fölségesnek szájából származtam, elsőszülött vagyok minden teremtmény előtt. 6 Én cselekedtem, hogy az égen elfogyhatlan világosság támadott, és mint köddel, befödöztem az egész földet. 7 Lakásom a magasban, és királyi székem a felhők oszlopain. 8 Az ég kerekségét egyedűl kerűltem meg, és az örvény mélységét áthatottam, a tenger habjain jártam, 9 és az egész földön állottam, és minden nép között 10 és minden nemzet között elsőségem vala; 11 minden nagy és kicsiny szivét legyőztem erőmmel; és mindezekben nyugodalmat kerestem, és az Úr örökségében lett maradásom. 12 Akkor parancsola és mondá nekem a mindenek Teremtője, és a ki teremtett engem, megnyugovék hajlékomban, 13 és mondá nekem: Jákobban lakjál, és Izraelben bírj örökséget, és választottaim között verj gyökeret. 14 Kezdettől és az idők előtt teremtettem, és mind az örökkévalóságig meg nem szűnök; és a szent lakhelyen szolgáltam előtte. 15 És így Sionban megerősíttettem, és a megszentelt városban hasonlóképen megnyugodtam, és Jerusalemben az én hatalmam. 16 És meggyökereztem a tiszteletre méltó nép között, és az én Istenem részében, mely az ő öröksége; és a szentek teljes gyülekezetében az én tartózkodásom. 17 Magasra nőttem, mint Libanon hegyén a czedrus, és mint a cziprusfa Sion hegyén; 18 növekedtem mint a pálma Kádeszben, és mint a rózsaültetvény Jerikóban; 19 mint a mezőkön a szép olajfa, felnőttem, és mint a platanus viz mellett az utczákon. 20 Mint a fahéj és illatozó balzsam illatoztam, s mint a válogatott mirrha adtam a jóillat gyönyörűségét; 21 és mint a storax és galbanus és ónix és mirrha zsengéje, és mint a metszés nélkül folyó illatszer, betöltöm illattal lakhelyemet, és mint vegyítetlen balzsam az én illatom. 22 És mint a terpentinfa, kiterjesztettem ágaimat, és ágaim pompásak és kedvesek. 23 Én mint a szőllőtő az illat gyönyörűségét termettem, és virágaimból díszes és becses gyümölcs lett. 24 Én a szép szeretet anyja vagyok, és a félelemé és az ismereté és a szent reménységé. 25 Nálam az út és igazság minden kegyelme, nálam az élet és erény minden reménysége. 26 Jőjetek át hozzám mindnyájan, kik engem kívántok, és gyümölcseimből teljetek el. 27 Mert az én lelkem édesebb a méznél, és örökségem jobb a színméznél és a lépes méznél. 28 Az én emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. 29 A kik engem esznek, méginkább éheznek; és a kik engem isznak, méginkább szomjaznak. 30 A ki engem hallgat, nem szégyenűl meg, és a kik általam munkálkodnak, nem vétkeznek. 31 A kik fényt derítenek rám, örök életet nyernek. 32 Mindez az élet könyve, és a Fölséges szövetsége, és az igazság ismerete. 33 Törvényt adott Mózes az igazság parancsaiban, örökséget Jákob házának, igéreteket Izraelnek. 34 Megigérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy a legerősebb királyt támasztja belőle, ki a tisztelet királyi székében fog ülni mindörökké. 35 Ő árasztja a bölcseséget, mint a Fizon, és mint a Tigris az új vetemények napjain; 36 betölti az értelmet, mint az Eufrates, és bőven foly, mint a Jordán aratás idején; 37 a tudományt terjeszti, mint a világosságot, és megárad mint a Géhon szüret napján. 38 Ő ismerte azt először tökéletesen, és az erőtlenebb nem fogja föl azt; 39 mert a tengernél bőségesebb az ő gondolata, és tanácsa a nagy mélységnél. 40 Én, a bölcseség, öntöttem ki a folyóvizeket. 41 Én mint mérhetlen folyóvíz ága, én mint a folyóvíz árka, és mint vízcsatorna, mely a paradicsomból ered. 42 Mondám: Megöntözöm az én ültetvényes kertemet, és megáztatom földem terményét. 43 És ime nagygyá lett vizcsatornám, és folyóm közelít a tengerhez; 44 mert a tudománynyal mint hajnali fénynyel világítok mindennek, és hirdetem azt nagymesszire. 45 Áthatok a föld minden alsó részére, és megkeresem mind az alvókat, és megvilágosítom mind az Úrban bízókat. 46 Ezenfölűl a tudományt mint jövendölést kiöntöm, és a bölcseség keresőinek hagyom azt, és nem enyészem el nemzedékökben a szent örökkévalóságig. 47 Lássátok tehát, hogy nem csak magamnak munkálkodtam, hanem az igazság minden keresőjének.