Sirák fia könyve 33

1 Az istenfélőt gonosz nem éri, hanem a kisértetben Isten megtartja őt, és megszabadítja a gonosztól. 2 A bölcs nem gyűlöli a parancsokat és igazságot, és nem ütközik meg, mint a hajó a szélvészben. 3 Az értelmes ember hisz az Isten törvényének, és a törvény hiteles őneki. 4 A ki kérdést akar tenni, készűljön a beszédre, és így, miután fölkéretett, meghallgattatik; szerezzen tudományt, és akkor feleljen. 5 A bolond szive, mint a szekér kereke, és mint tengely körül forog az ő gondolata. 6 A csúfolódó barát olyan, mint a ménló, minden rajta ülő alatt nyerít. 7 Miért különbözik egymástól nap és nap, világosság és világosság, esztendő és esztendő a nap alatt? 8 Az Úr bölcsesége tette a különbséget, teremtvén a napot, mely megtartja törvényét. 9 Ő különböztette meg az időt az időtől, rendelvén ünnepeket, melyek mindez óráig megtartatnak. 10 Némelyeket az Isten fölmagasztalt és megdicsőített, és másokat köznapokká rendelt. Igy az emberek mindnyájan sárból és földből vannak, melyből Ádám teremtetett; 11 mégis bölcseségének sokasága szerint különbséget tett közöttük, és különbözőkké tette utaikat. 12 Némelyeket megáldott és fölmagasztalt, némelyeket megszentelt és magához foglalt; másokat megátkozott és megalázott és elvetett az ő elpártolásuk után. 13 Mint az agyag a fazekas kezében, ki abból valamit alkot és készít, 14 s azzal egészen belátása szerint bánik: úgy van az ember annak kezében, ki őt teremtette, és megfizet neki itélete szerint. 15 Jónak rosz, életnek halál van ellenében, úgy az igaz ember ellenében a bűnös. Igy tekintsd a Fölségesnek minden munkáját. Kettejével vannak mindenütt, egyik a másik ellenében. 16 És én legutól serkenék föl, mint ki a szőllőszedők után szedegeti a szőllőszemeket. 17 Az Isten áldásában bíztam én is, és mint a ki szőllőt szed, megtöltöttem a sajtót. 18 Lássátok, hogy nem csak magamnak munkálkodtam, hanem a tudomány minden keresőjének. 19 Hallgassatok engem, főemberek és minden népek! és ti, gyülekezet előljárói, vegyétek füleitekbe. 20 Fiadnak és feleségednek, atyádfiának és rokonodnak ne adj hatalmat fölötted életedben, és ne add másnak örökségedet, nehogy megbánjad és azokért könyörögnöd kelljen. 21 A mig élsz és lehelsz, senki erre ne vegyen téged. 22 Mert jobb, hogy fiaid kérjenek téged, mintsem te nézz fiaid kezeire. 23 Minden dolgodban tartsd meg az elsőséget. 24 Be ne szennyezd tisztességedet. Életnapjaid végén és elválásod idején oszd el örökségedet. 25 Abrak és vessző és teher a szamárnak; kenyér és fegyelem és munka a szolgának. 26 Fenyiték alatt munkálkodik, és nyugodni kíván; tágíts kezein, és szabadságot óhajt. 27 Az iga és gyeplő meghajtják a kemény nyakat, és a szolgát a folytonos munka hajtja meg. 28 A gonoszt akaró szolgának fenyíték és bilincs; küldd őt munkára, hogy ne hívalkodjék; 29 mert sok gonoszságra tanít a henyélés. 30 Dologra állítsd őt, mert az illeti őt. Ha nem enged, hajtsd meg őt bilincsekkel; de senki testét fölöttébb ne terheld, és meggondolás nélkül semmi fontosat ne cselekedjél. 31 Ha hív szolgád vagyon, legyen neked, mint a te lelked; mint atyádfiával, úgy bánjál vele, mert tulajdon véreddel szerzetted őt. 32 Ha ok nélkül bántod őt, elszökik; 33 és ha fölszedvén magát, elmenend, nem tudod, kit kérdezz, és melyik uton keressed őt.